A Párt-kelte margójára

Most, hogy végre oda kerül ez a szar, ahova való, emlékezzünk a nagy pillanatokra!











A bőröd színe

Magával ragadó előadás, van angol felirat az angol szöveghez, és érthetően beszél a banya. Érdemes rászánni azt a 15 percet.



Itt jobb minőségben is meg lehet nézni.

Tele van a tököm…

Basszus, évente egyszer van lomtalanítás. 2 éve kiürítettem, és kitakarítottam a pincénket. kb. tavaly ősszel akartam használni a pincémet, és akkor vettem észre, hogy valaki telebaszta szeméttel. Felhívtam a közös képviselőt, és megállapodtam vele, hogy a ház a pénzén, a ház megbíz valakit, és ha lesz lomtalanítás, akkor kiürítik megint a pincém, hogy azt tudjam használni a rendeltetési céljára.
2 vagy 3 napja egyeztettem is a közös képviselővel, hogy akkor most van a lomtalanítás, és a megbeszéltek szerint járjon el, küldje az embert. Mondta, hogy OK.

Közben én egy másik emberrel is megalkudtam, hogy 800 Ft-os órabérért eljön, és kitakarítja a pincét, mert valahogy éreztem, hogy a közös képviselő által biztosított “takarítónő és a fia” kevés lesz.

Nos, a közös képviselő által ígért személyek nem jöttek el.

A 800 Ft-os eljött, megpakolt két zsákot szeméttel, majd közölte, hogy kell neki még egy pár erősebb zsák, de 2 utcányira lakik, és neki sok van otthon, hazamegy érte. Mondtam neki, hogy OK, de ha gondolja elugrom a sarki boltba, veszek én.

Ez volt délután 5-kor. Most este negyed kilenc van, és még nem ért vissza. Most már persze nem is akarom hogy pakoljon.

Ja, a másik meg. A házfelügyelőnk (igazából nem az, de ő takarítja a házat valamennyire), kitalálta, hogy ne a ház elé tegyük a lomokat, hanem 2 házzal arrébb. Mondtam neki, hogy a közös képviselő által biztosított emberekkel ezt megbeszéli, az Ok, de hogy én nem fogom elvinni a halál faszára a szemetet, az is biztos. Erre elkezdett rikácsolni a vén ÁVO-s kurva, hogy majd ha megtudja melyik az én autóm, akkor majd meglátom, meg hogy majd ő is így fog nekem válaszolni, ha én kérek tőle valamit.

Szóval a tököm tele van ezzel a nappal, tök feleslegesen maradtam itthon, elmehettem volna Zebegénybe mondjuk, vagy akármi…
(Lécci azt ne mondjátok, hogy akár ki is pakolhattam volna a szemetet/lomot a pincéből, mert én nem fogom más szarát kipakolni. Illetve most kénytelen leszek, de én csak kibaszom a pincefolyósóra, leszarom az összes vén kurvát, aki emiatt majd biztos feljelent, meg faszom tudja mit fog még rikácsolni… Majd szépen megmondom nekik, hogy beszéljenek a közös képviselővel.)

Túlóra, túlóra, túlóra

Már más nem is jut az eszembe… Igazából az elmúlt két hónapban annyi túlórám volt, amennyi normális esetben egy év alatt kellene hogy legyen. Augusztus elejéig összeírtam, hogy a munkahelyemen mikor küldtem el az utolsó levelet, és az jött ki, hogy 9 és fél napnyi túlórám volt azóta. És ebben csak az van benne, hogy mikor küldtem az utolsó emailt. Feltehetően a legtöbb nap ezután is maradtam még benn…

És az a bajom, hogy nem is látom a végét. 6 napot dolgozom 5 helyett… Ma szabadságon vagyok, de csak ezen a héten 5 órát túlóráztam, s majdnem 8 lett belőle, csak egy tervezett hajnali programot elhalasztottak jövő hétre…

Na, ezért nem blogolok mostanában túl sokat.

Hétfőn általában este 7 után jövök el a melóhelyről, kedden-csütörtökön reggel 8-tól dolgozom, és este 7:45-ig angol van, szerdánként is túlóra… És akkor emellett csinálom még az as.hu-t, próbálok számlázni az ügyfeleknek, meg egyáltalán megválaszolni a leveleiket… Hát nem túl egyszerű…

A csicskáztatás nem bűn!

Régen kiáltottam el magam híradónézés közben, tegnap este igen.

Mint bizonyára tudja mindenki, aki nem csak “polkorrekt” baloldali-liberális kanálisokat bámul, az utóbbi napokban több tucat eset bukkant napvilágra, amikor naponta vert, éheztetett, lánccal megkötözött embereknek sikerült cigány fogvatartóiktól elmenekülni, akik csicskáztatták ezeket az embereket. Mondhatni rabszolgaként bántak velük, adták-vették őket, verték, megalázták, és amíg a csuklójukon a bőr el nem kopott, addig annál fogva, utána a nyakuknál fogva láncolták meg őket, gyakran fűtetlen, ágy nélküli istállóban, ahol a ló vagy egyéb állat is mellette volt. A legótvarabb munkákat végeztették velük, pl. istállótrágyázás, stb…

Nos, tegnap esti hír:

A cigányvezetők, és a rendőrség megállapodott abban, hogy a csicskáztatás nem bűncselekmény, hanem szociális probléma. Eddig a hír. Utána egy cigányvezető ártatlan arccal közölte, hogy ha nem kapnának ezek a szerencsétlenek munkát tőlük, akkor az önkormányzatnak kellene gondoskodnia róluk, aki erre képtelen.

Értitek?

Három éve vívta az első komolyabb csatáját a Nemzeti Ellenállás

Bajtársaim! Három éve tört ki a forradalom. Nevezzék a kishitűek, kételkedők és a fizetett szidók bárminek is, 2006 őszén forradalom zajlott hazánkban. Olyan, amilyen: rövid, összességében sikertelen, amely később felkeléssé alakult át, majd kialakult a „folyamatos ellenállás” intézménye.
Azóta nincs nemzeti ünnep, ahol hazánk kifosztói békében mutatkozhatnak az utcán maroknyi híveik előtt. Azóta nem tudják karnevállá változtatni a buzifelvonulást, s nem tudnak megállítani minket. A Nemzeti Ellenállásnak, mint intézménynek, kialakult a saját sajtója (szerénytelenségnek tűnhetne az egyes számú, így nem írjuk le, hogy melyik, továbbá Szent Korona Rádió - TV, Magyar Jelen stb.), van politikai ereje (Jobbik), rendfenntartó szervezete (Magyar Gárda, Betyársereg) és az utcai csaták mindenkori győzelmét biztosító futballszurkolók, vármegyések, magyar harcosok. Összefogja ezeket a HVIM, s születtek saját vezéreink, mint a hatalom által bebörtönzött Budaházy György.
Összességében – ha nem is sikerült a három évvel ezelőtt forró ősz idején kormányt váltanunk – kialakítottuk azt az intézményrendszert – minden hiányossága és hibája ellenére –, amely már nemcsak egy kormányt, de az egész cionista rendszert és az azt fenntartó hazaáruló parlamenti pártokat is képes leváltani és alternatívát nyújtani helyette.
Tény s való, mindez nem három évvel ezelőtt kezdődött el, csírájában már élt a rendszerrel (és hangsúlyozzuk ismét, nem CSAK a kormánnyal) szemben álló mozgalom, aminek Budaházy György, Toroczkai László voltak a vezéralakjai és formálódott már a Jobbik is. Azt már soha nem fogjuk megtudni, hogy a Gyurcsány-féle hazugságbeszéd és a tévéostrom nélkül hogyan alakult volna a nemzeti radikalizmus sorsa, de nem is érdekes. Egy valamiben biztosak lehetünk, ennyire erősek nem lehetnénk ma.
Emlékezzünk hát a három évvel ezelőtti eseményekre, s mint azok aktív résztvevője, nézzék el nekem a kedves olvasók, hogy nem tudok objektív lenni. A mai napig, ha bárki megkérdi tőlem, hogy mit jelentett számomra a tévéostrom, csak azt tudom mondani: életem legszebb éjszakája. Mondhat bárki bármit, írhatnak a Zsidesz bértollnokai fizetett provokátorokról, sírhat Lendvai őrjöngő fasisztákról, nem érdekel. Számomra akkor is, életem legszebb éjszakája.
Mondhatni, egy évtizednyi elfojtott düh és undor tört fel belőlem. A hazugságbeszéd nyilvánosságra kerülésének első estéjén már ott voltam a Kossuth téren. Egész egyszerűen nem akartam elhinni, hogy egy ekkora botrány után minden változatlan formában folytatódhat tovább. Másnap, mikor ismét a térre mentem bajtársaimmal, csodálkozva láttuk, hogy legalább 10 ezer fő lengeti zászlóját békében, mintha ez vezetne is valamire. Többször próbáltuk megrángatni a kordonokat, de általunk addig a radikális oldalon soha nem látott idióták jöttek oda, hogy viselkedjünk „kulturáltan”. Anyád!
Emlékszem egy zsideszes fiatal párra, úgy harminc tájékán lehettek, akik folyton rám szóltak: ne rángassam a kordont, ne másszak fel rá, ne provokáljam a rendőröket. A cérna akkor szakadt el, amikor azt a Kerényi nevű gőzlevezető zsidó idiótát engedték fel a sebtében felállított színpadra, s mivel kifütyültem őt, ismét rám szóltak. Ekkor már én sem türtőztettem magam, s elküldtem őket az anyjukba. Megsértődtek, arrébb mentek.
Mindezt csak azért mesélem el, hogy a többi zsideszes is, aki akkor – némelyek még ma is – hasonlóan gondolkodtak, megértsék a kérdésem. Ugyanazt kérdem, csak fordított előjellel: megérte? Mert ti, zsideszes köcsögök, azóta is azzal nyaggattok minket, hogy megérte-e nekünk, hogy…, és itt jön ilyenkor egy halom semmivel sem igazolható feltételezés, ami a narancsseggűek szerint azért következett be, mert mi radikálisok és provokátorok, ugye… Nem is folytatom, aki radikális, az úgyis tudja mire értem.
A kérdésem a narancsseggűek felé viszont változatlan: megérte? Megérte nektek akkor a seggeteken ülni, zászlólengetéssel gőzt levezetni s bízni Orbánban, hogy majd az önkormányzati után, majd 72 óra után, majd október 23-án, majd a népszavazás után, majd az EP-választások után elkergeti Gyurcsányt? Megérte nektek ez a három év Gyurcsány-Libajnai kormányzás, hogy akkor a seggeteken maradtatok, ti gyáva szarok? Kérdem, de vádollak is benneteket.
Bizony, narancsseggűek, csak és kizárólag a ti hibátok, hogy nyakunkon maradt ez a rablóbanda. Ha feleannyin jöttetek volna ki a térre, s maradtok is ott, mint ahányan tapsoltatok 2002-ben, a két forduló között Viktorkának, akkor Gyurcsány Ferenc már csak egy rossz emlék lenne, Bajnai meg nem lehetne ma a kormányrúdnál. Ti ennyi tudtatok, s ahelyett, hogy szégyenkezve félreállnátok előlünk, mai napig minket szidtok, ellenünk szervezkedtek. És ti, akkor harmincas fiatal pár, aki az én szarvamat próbáltátok akkor letörni, hogy érzitek magatokat most? Tudtatok lakást venni magatoknak, gyereket vállalni? Vagy elmentetek külföldre? A ti hibátok is, hogy így alakult! Isten irgalmazzon nektek ezért, én nem fogok!
Bizony, bajtársak, három éve tört ki belőlünk az a düh és undor, ami talán az Antall József-féle, cinizmusában utolérhetetlen „tetszettek volna forradalmat csinálni” miatt kezdődött, folytatódott a Horn Gyula-féle „na és?”-el, majd jött Orbán, aki szerint a Fidesztől jobbra nincs élet.
Frappáns választ adtunk Antallnak és Orbánnak azon az estén. Mi tetszettünk forradalmat csinálni, ez meg nekik nem tetszett. Horn Gyula meg a saját elvtársait sem ismeri már meg, Isten megverte őt. Most mi is a képükbe vágjuk, amikor a cionista szennymédia sajnáltatni próbálja velünk a vén pufajkást: na és?
Igen, három évvel ezelőtt, ama bizonyos estén végképp elkeseredtem. Az üres, cselekvésmentes zászlólengetés, a konzumidióták szónoklatai elvették minden kedvem, s nemcsak nekem, hanem bajtársaimnak is. Elindultunk hazafele, vagyis majdnem. Égi szerencse, hogy beültünk egy közeli kocsmába, ahol televízió is volt. Nem is olyan sok időre rá értesültünk a Hír tévéből, hogy a tömeg átvonult a TV székháza elé. Sörünket, kávénkat otthagyva rohantunk vissza a Szabadság térre. Az elkeseredettségünk elmúlt, az évek óta várt leszámolás pillanatát láttuk elérkezettnek. Azóta sokan „láttak” fizetett provokátorokat. Én nem láttam, engem sem fizetett senki, de tény: úgy dobáltam a mocskos zsarukat, ahogy csak értem. Minden kőben, amit elhajítottam, benne volt az Erzsébet hídi blokád idején tanúsított rendőri magatartás miatti bosszúm. Emlékszünk, nem? Amikor pisztolyt rántott a zsidó hülyegyerek, vagy a tüntetők Dunába dobásáról elmélkedett hangosan az elősün? Benne volt Simon Tibor minden eldobott kockakövemben, ahogy az egyenruhások dölyfös arroganciájával szemben érzett undorom is. Azóta a szemkilövő aljadék testület is bebizonyította: igenis, megérdemelték.
Három évvel ezelőtt csatát nyertünk, de nem nyertük meg a háborút. Ez tanulságként kell szolgáljon a továbbiakban is. Csak és kizárólag utcai harcokkal nem győzhetjük le a rezsimet. Ennek az ellenkezője is igaz: utcai harcok nélkül nem győzhetjük le a rezsimet. Az élet minden terén támadnak minket, hát akkor csapjunk vissza mi is, az élet minden területén. Ha kultúra címén zsidószennyet öntenek a nyakunkba? A kultúra területén támadjunk vissza! Ha a közbiztonság felszámolásával akarnak védtelenebbé, s ezáltal könnyen irányíthatóvá tenni minket? Akkor védjük meg magunkat és szerveződjünk! Ha a jog eszközeivel akarnak elnémítani? Akkor a fiataljaink menjenek jogásznak, a jogot végzett harcostársaink pedig védjenek meg. Ha pedig azt gondolják, hogy a törvényhozásban csak ők ülhetnek, s majd olyan törvényeket hoznak, amivel megtörhetik ellenállásunk, akkor válaszoljunk nekik a magunk módján: juttassuk be politikai erőnket, a Jobbikot a Parlamentbe! Amely 1 százalékról 15-re, majd lassan trónkövetelővé lép elő, de arra mindenképpen nagy esélye van, hogy megverje az MSZP-t.
És mindez idő alatt, folyamatosan legyünk jelen nagyobb ünnepekkor az utcán. Hadd érezzék a tarkójukon a jeges leheletünket, ne legyen bátorságuk arra sem, hogy egyedül menjenek a vécére! Akkor félni fognak, aki pedig fél, az kapkod, aki kapkod, az meg hibázik. Lássuk be őszintén: nagy esély előtt állunk, mert az elmúlt húsz év mutyijaira felépített rendszer recseg-ropog, alig bír már állni a lábán. Viszont ellenségeinek van annyi ereje (és eszközeik is vannak hozzá), hogy egy sima átfestés leple alatt megerősítsék nyílt diktatúrájukat.
Ezt kell nekünk megakadályozni, s azért sem adhatjuk fel pont most és pont mi, mert ők azt nagyon jól tudják, amit a nemzeti oldalon sajnos kevesen látnak be, ha mi elbukunk, feladjuk, akkor egyhamar nem fognak jönni mások utánunk, a kezünkből elejtett zászlót nem lesz, aki felvegye!
Ha néha-néha meginognátok hitetekben, akkor nézzétek vissza az alábbi, gyönyörű felvételeket. Egyszer már sikerült, miért ne lehetne többször is ezt megismételni?
Kitartás!
Florian Geyer – Kuruc.info
Forrás:
http://kuruc.info/r/6/46995/

Tomcat-féle terror-lufik, meg amúgy az egész törvénytelenül működő ÁVO

Úgy néz ki, hogy nem csak nekem az a véleményem a mai magyar(?) rendőrségről ami, hanem az ombudsmann is az én álláspontomat képviseli.
Alább a véleménye az MNO-ról kiollózva:

Szabó Máté befejezte a július 4-i, Erzsébet téri rendezvény vizsgálatát, és számos visszásságra hívta fel a figyelmet. Az ombudsman rámutatott: a rendezvény feloszlatásakor sérült a békés gyülekezéshez való jog és a véleménynyilvánítás szabadsága is. Hozzátette: nem lehet eldönteni, egy ruházat viselése garázdaságnak minősülhet-e.

Szabó Máté ombudsman befejezte a július 4-i, Erzsébet téri rendezvény vizsgálatát, jelentésében a helyszíni tapasztalatok, több száz oldal okirat, 16 DVD, számtalan fénykép, valamint közel 30 panasz alapján lefolytatott vizsgálatát összegezte – olvasható az Országgyűlési Biztos Hivatalának csütörtöki közleményében. Ebben Szabó Máté több visszásságra hívta fel a figyelmet, amelyek kiküszöbölése érdekében az Országgyűléshez és az országos rendőrfőkapitányhoz fordult.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy a rendezvény feloszlatása során elhangzott felszólítások nem jelölték meg annak indokát, ez pedig a békés gyülekezéshez való joggal összefüggő visszásságot okozott. Arra is rámutatott, hogy a különféle célú közterület-használat szabályai nincsenek összhangban, továbbá a gyülekezésen fegyveresen, illetve felfegyverkezve való megjelenés szabályai hiányosak, ez pedig ugyancsak visszásságokat okozott a vizsgált rendezvény rendőri kezelésében.

Az ombudsman kifejtette, hogy a véleménynyilvánítási szabadság által védett körbe tartozott a vélemény kifejezése különböző léggömbökkel, valamint a szórólapokkal. Az előállítást önmagában ezeknek a tárgyaknak a birtoklása nem alapozta meg, ami a szabad véleménynyilvánításhoz való joggal, egyúttal pedig a személyes szabadsághoz való joggal összefüggő visszásságokat okozott.

A biztos kitért arra is, hogy egy bírósági ítéletben foglalt, akár elvi jelentőségű megállapítások nem szolgálhatnak közvetlenül egy rendőrségi intézkedés közvetlen jogalapjául, mert a rendőrségnek a gyülekezéssel kapcsolatosan saját önálló értelmezést kell adnia. A rendőrségnek itt összhatásában kell vizsgálnia azt, hogy a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó rendezvényen részt vevő személyek magatartása sérti-e mások jogát és szabadságát, és az okozott jogsérelem – az arányosság elvének megfelelően – milyen intézkedést igényel. Önmagában az sem dönthető el, hogy bármilyen öltözet viselése, egy adott tartalommal megtartott szónoklat megvalósította-e a garázdaság szabálysértését az adott rendezvényen.

Az előállításokról készült dokumentumok vizsgálata alapján a biztos megállapította, hogy a személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedések, illetve az ezekkel összefüggő rendőri eljárások dokumentációjában komoly hiányosságok tapasztalhatók. Az ombudsman az előállított személyeknek a hozzátartozó vagy védő értesítésére vonatkozó nyilatkozatainak rendőri beszerzésében sok esetben hiányosságokat tapasztalt.

Számos panaszos sérelmezte, hogy bár több órán keresztül elő voltak állítva, meghallgatásukra ez idő alatt sem került sor. Az ombudsman megállapította, hogy az előbbi esetekben az előállítás szükségessége is kérdéses volt. Többen sérelmezték azt is, hogy úgynevezett kábelkötegelővel bilincselték meg őket, és ezeket hosszabb ideig nem távolították el. Az országgyűlési biztos rámutatott, hogy amennyiben nem biztosítottak azok az eszközök, amelyek a „műanyag bilincs” gyors oldását lehetővé teszik, az sérülés veszélyét, ezzel pedig egyes esetekben akár az élethez és testi épséghez való joggal összefüggő visszásság veszélyét hordozhatja magában.

Szabó Máté a visszásságok jövőbeni megelőzése érdekében az Országgyűléshez, valamint az országos rendőrfőkapitányhoz fordult – írta az Országgyűlési Biztos Hivatala.