A legkeményebb napja a szeszrendeletnek… Leon, a vérző kutya

A legfontosabbal kezdem: Molnár Gyula, a kurva anyád!

Mai napom… Hát…
Melóhelyemen nem mondhatom el mit dolgozom, de péntek 02:00.kor fejeztem be az as.hu-s ügyfeleknek a számláinak a kinyomtatását, meg az elmúlt egy hónap alatt nem befizetők felszólítgatását. Sajnos 10% körül van a nemfizetők aránya. Konstans fél milla kintlévőségem van, vannak rendszeresen nemfizetők. Akik soha nem kapják meg a számlát, vagy ha végre igen, akkor abban az évben harmadszor változik a cégük neve, küldjek új számlát, aztán akkor meg kiderül, hogy a levelezési cím más, mint a számlázási, aztán küldjek új számlát, stb.. Aztán vannak, akik kötnek velem szerződést, és soha semmire nem reagálnak többet. Ők élvezik, hogy nálam foglalhatják a tárhelyet 1-2 hónapig, mire kiküldöm a számlát, meg felszólítom, meg újrakiküldöm, aztán elmennek a konkurenciámhoz, velük is kicseszni. :-)
Na. Szóval 2-kor még számlázgattam, aztán toltam itthon egy Wiskey-t, mégpedig 100 Pipers-t. Az egyik legfaszább cucc. Fél háromkor már aludtam, pedig még ment a TV-ben valami CSI, vagy ilyesmi…

Ma reggel meg elintéztem, hogy tudjak az EP-választáson Zebegényben szavazni, aztán meló… Este 19:00 körül már a 6-oson voltam, útban hazafelé.
Itthon Leon-kutya fogadott, véres cseppeket csöpögtetve a pöcséből. Minden kutyagazda rémálma ez, szerintem… :-(

Na, elmentem lódoktorhoz vele, kiderült, hogy be van gyulladva a húgyhólyagja, meg valami szerkezeti probléma van a prosztatájával (nem, nem nyúltak fel neki, a kutyáknál ezt humánusabban oldják meg, ultrahangot használnak).

Kapott vagy 4 féle szurit. Leon, a hős, hősként tűrte.

Mikor hazaértem, szerintem már nagyjából fél 10 lehetett. Ekkor megfőztem a vacsorám, és megettem.
11:30 körülre értem le a Zaccba, ami már zárva volt. A Fadrusz is, természetesen. Továbbmentem a Black Dogba, az is éppen zárt, nem kaptam sört. Leon ekkor már kicsit fáradt volt, gondolom a fél liter különböző injekció miatt… A Barak Café nyitva volt, de mikor bementünk, akkor közölte egy kibaszott hülye kocsmároscsaj, hogy a kutyát vigyem ki. Mondtam neki, hogy OK.
És továbbálltunk. Kutya nélkül nem megyek be kocsmázni. Idióta.
Végül a Bartókon, az EKER-nél kötöttem ki, ott 400.-Ft egy Borsodi.
Egyébként, amikor a Barak-ban nem szolgáltak minket ki, majdnem eldurrant az agyam… Nem sokon múlott…

Mai napra rendelt videó:



Mai napom

Hazaértem kutyasétáltatásból, megmelegítettem a kajám. Ma sem megyek a törzskocsmámba már, az biztos.

Ja, indexes videó:



u.i.: kommentáláshoz valódi e-mail címet, és ugyanazt a nicknevet használjátok a jövőben, nem fogom engedélyezni azokat a kommenteket, amik aaa@aaa.com email-lel vannak feladva. Nem, nem spammolok senkit, és biztonságban is van a címetek, de a blog spamfiltere, és moderációs rendszere ezt kívánja.
A Warsteint nem ittam meg tegnap, dobozos Pilsnerrel mentem sétálni, aztán megnéztem a Black Dog sportklubot.

Mai napom

9:15-re vittem szervizbe a kocsim.
10:00 után valamivel beértem a melóhelyre.
18:40-kor eljöttem, elmentem a kocsimért a szervizbe.
Aztán elmentem az Auchanba, és a Baumaxba, vettem sört, meg növényt itthonra.
Hazaértem, elkezdtem megcsinálni a vacsorám. (Tavaszi gombaleves, benne egy csomó csirkelábbal, mert az nagyon finom.)
Most habartam be.
Még 2-3 perc, és vacsorázhatok.
Utána lemegyek Leonnal sétálni. Sört nem tudom hol, és mikor fogok inni. Lehet, hogy itthon, de lehet viszek magammal egy üveg Warsteinert (tudtam venni Auchanben), és azt iszom meg valahol a közterületen, ezzel is bizonyítva, hogy Molnár Gyula egy FASZ.

Egyébkét szállingóznak az infók, hogy melyik kocsmák vannak nyitva, s úgy tűnik, egyre több hely vállalja be, hogy zártkörű a buli, vagy hogy kulturális rendezvényt tart, illetve van olyan, amelyik fent be van zárva, és a pincéjében zajlik az élet.

Ja, van kocsmáros, akik már ügyvéddel is konzultáltak, lesz jogi lépés is az önkormányzat ellen.

UPDATE:
Molnár Gyula a kurva anyád:



UPC Digital meg bekaphatja

Egyszerűen most már nézhetetlenek a kanálisok. Nem csak az adott műsor miatt, hanem az UPC-nek köszönhetően 30 másodpercenként megszakad, megakad az adás. Kikockásodik, vagy elfeketedik. Nézhetetlen.
UPC kapd be!

Ja, és kerülje el mindenki az UPC Digital szolgáltatását, ez egy hányadék fos.

Még egy videó a szeszrendelet elleni flashmobról



Szeszrendelet elleni flashmob

Szeszrendelet elleni flashmob volt tegnap este 10-kor a Móriczon. Az index újságírói is ottjártak, meglepő önkritikáról tettek tanúbizonyságot. A második videón meg egy bácsi mesél arról, hogy mekkora szopás ez a rendelet azoknak, akik estig dolgoznak.


BIKFI-BUKFENC-BUKFERENC, avagy így bukik Molnár “akurvaanyád” Gyula is

Egyszer csak dübögni kezdett ám a föld: Döbb, döbb.
- Ajaj - mondta Mikkamakka -, jön a Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon.
Ott is állt már a tisztás szélén.
Feje köcsög, lába tuskó, hasa hordó, füle lepény, a melle melence, a szája kemence.
- Szóval itt hevertek s heherésztek - mondta. A hangja csikorgott és nyikorgott.
- A fű puha, hát heverészünk, és heherészünk is, mert…
- Na, mondd ki, merd kimondani ! - rikkantott Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon.
- Hát hogy is mondjam… ugyanis… - dadogott Mikkamakka - heherészünk, mert…
És itt közbevágott Bruckner Szigfrid.
- Mert jó a kedvünk.
Ó, bár ne szólt volna! Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon elfeketedett a méregtől, Mikkamakka meg feddő pillantást vetett Bruckner Szigfridre. “Ej, te buta, nem tudod, hogy azért a legdühösebb Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, ha valakinek jó a kedve?” - mondta a pillantása. Ő maga meg azt mondta:
- El ne hidd, kedves Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, szegény Szigfrid eszét elvette a mérhetetlen szomorúság; Éppen hogy rosszkedvükben heherészünk. Nagyon rissz-rossz a kedvünk - bizonygatta, de Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon toppantott tuskólábával, lebbentett lepényfülével, kaccantott kemenceszájával.
- Nekem akarsz te… velem akarsz te… - icsorgott-vicsorgott, sárgállott a fogsora. - Nyaktiló, pallos, szájpecek, felperzselés, só és hamu! Ti jókedvűek vagytok, amikor itt a Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon?! Majd adok én nektek!
- Hiszen egyáltalán nem vagyunk jókedvűek - mondta sírósan Vacskamati.
- Kuss! - mondta Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon. - Itt vihorásztatok, röhécseltetek, talán még vicceket is meséltetek egymásnak, miközben hallhattátok, hogy közeledem.
- Nem hallottuk - tiltakozott Ló Szerafin -, csak a vége felé, éppen hogy, alig-alig; annyira, hogy döbb, döbb…
- Igen, igen, s azt hittük, a fülünk cseng - toldotta meg Aromo.
- Vagy hogy egy üres hordó gurul - bólogatott Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa.
- Dömdödöm - mondta Dömdödöm.
- Vagy hogy dobol egy dobos - így Vacskamati.
- Vagy?! - kérdezte ordítva Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, és szigorúan Szörnyeteg Lajosra nézett. - Szerinted mi volt?
Szörnyeteg Lajosnak reszketni kezdett a térdekalácsa.
- Én azt hittem, hogy… izé… hogy döböl egy döbös.
- Hi! - mondta dühödten Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon. Aztán még dühödtebben: - Hu! Éppen hogy csak… fülcsengés, üres hordó… dobos… döbös… És azt nem láttátok, hogy elsötétül az ég? Hogy villámok csapkodnak, mennykövek verdesnek? Hogy eső hullik, jég potyog, hó szálldos? Hogy fütyül a szél, és recseg az erdő ? Azt nem láttátok?
Egymásra néztek nagy álmélkodva. Még hogy jég? Mennydörgés? Hó? Szél? De hiszen úgy sütött a nap, mintha sose akarná abbahagyni, szél egy sóhajnyi se, felhő egy rongyocska se. Aromo már éppen szólni akart, de Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon folytatta.
- Mert ahol én járok, elsötétül az ég, villám csapkod és zivatar zúg, hó esik, jég zuhog… és… és ti ezt nem láttátok!
- Aj, de mennyire, hogy láttuk - kapott észbe Mikkamakka, és a többiekre kacsintott - azért is volt ilyen rossz a kedvünk, mert aztán áztunk-fáztunk és citeráztunk.
- Nem volt rossz a kedvetek - toppantott Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon -, heherésztetek. Hallottam.
- Talán a füled csengett - mondta Aromo.
- Vagy tücsökcirpelést hallottál - bólogatott Ló Szerafin.
- Vagy döbölt egy döbös, mi?! - mondta gúnyosan Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon. - Elég a szövegből!
Elhallgatott, bugyután bámult maga elé.
- Jó a kedvük - dörmögte. - Heherésznek - mormogta. - Netalán még bukfencezni is szoktatok?
- Dehogyis, ugyan, hogy képzeled! - zúgták ezek.
- Merő szomorúság az életünk - vette át a szót Mikkamakka. - Csak szenvedünk, sírunk, szomorkodunk, bánatoskodunk - hazudta, de Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon se esett a feje lágyára, avagy éppen hogy a feje lágyára esett, ki tudja. Mindenesetre így szólt a köcsögfejű, tuskólábú, hordóhasú, lepényfülű, melencemellű, kemenceszájú, hígvelejű széllelbélelt:
- Hazudtok! És most halljátok a büntetést. Mától tilos az erdőn a bukfenc!
- A bikfenc is? - kérdezte Vacskamati.
- A bikfenc is, és a bukfenc is - toppantott zordan Zordonbordon -, és aki megszegi a tilalmat, az halál fia! Megértettétek?!
- Hogyne, hogyne, megértettük - bólogatott Mikkamakka. És magában azt gondolta: “Csak menj már, tűnj már, pusztulj innen.”
El is ment. Döbb, döbb - döngött a föld.
Na, kitört ám a hihi és a haha. A felhőtlen égig ért a jókedvük.
- Ezt a tökfejt, ezt a bárgyút, ezt a rövid agyvelejűt! - mondogatták boldogan.
- Még ha az evést tiltotta volna meg, vagy a napozást - rötyögött Bruckner Szigfrid -, de a bukfencet! Majd épp az én vén csontjaimmal állok oda bukfencezni!
Hahotáztak.
- Ez éppen annyi - mondta a nevetéstől fuldokolva Aromo -, mintha azt tiltotta volna meg, hogy állva aludjunk. Hihi, ki a fene alszik állva?
- Nono! - mondta Ló Szerafin.
- Nana! - mondta Nagy Zoárd.
Elgondolkozva rájuk néztek. Tényleg! Hiszen Ló Szerafin állva alszik. Mert az öreg lovak állva alszanak. Meg állva alszik Nagy Zoárd is. Mert a fenyőfák is állva alszanak.
- Ajaj ! - vakarta a fejét Szörnyeteg Lajos. - Ez most azt jelenti, hogy nektek fekve kell aludnotok!
Ettől valamennyien elszomorodtak.
Mikkamakka az égre emelte a szemét.
- Ne bomoljatok! Hiszen egy árva szóval sem mondta, hogy nem szabad állva aludni. Bukfencezni nem szabad.
- Tényleg, de buták vagyunk - nevetett Vacskamati -, hiszen csak a bukfenc tilos!
- Meg a bikfenc - mondta Szörnyeteg Lajos.
- És a bukferenc - tette hozzá szomorúan Aromo.
- Kit érdekel - legyintett Ló Szerafin -, ki szokott itt bukfencezni?
- Dödöm - mondta Dömdödöm.
- Már hogy te szoktál? - csodálkozott Ló Szerafin. - Igaz is, szoktál. De még mennyire! - És elnevette magát, mert eszébe jutott, ahogy Dömdödöm esetlenül és boldogan veti a bukfenceket.
- Ami azt illeti… - kezdte Aromo, és el is hallgatott nagy szomorúan.
- Az ám - jutott eszébe a többieknek -, hiszen Aromo is minden reggel bukfencezik! “Bikfi-bukfi-bukferenc!” - kiabálja, és mint egy guriga száguldozik a füvön. Az ám! És Vacskamati is! Mekkorákat bukfencezett a múltkor is örömében.
Hökkenten néztek egymásra. Te úristen, itt betiltották a bukfencet! A bikfencről és a bukferencről nem is beszélve!
Úgy ültek a tisztás szélén, mint egy gyászoló gyülekezet. Nem is szólalt meg sokáig senki. Aromo a földet bámulta, Mikkamakka vakargatta az orrát, Bruckner Szigfrid a nadrágtartóját babrálta, Ló Szerafin tisztogatta a szemüvegét, Vacskamati a körmét rágta, Nagy Zoárd a távolba meredt, Dömdödöm magában gubbasztott, Szörnyeteg Lajos ráncolta a homlokát.
Ezt meg ki gondolta volna! Ennyit tesz, ha tilos a bukfenc! Nahát, Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon!
- Mit gondolsz - fordult ekkor sóvárogva Aromóhoz Ló Szerafin -, egy magamfajta öreg ló megtanulhat bukfencezni?
- Hohó, de még mennyire! - mondta felvillanyozva Aromo. - A bukfencet a magadfajta öreg lovaknak találták ki. Semmi az egész. Idenézz! Fej a talajra - s már le is tette a fejét a fűre, pamatfarkincája az ég felé meredt.
- Jaj - mondta Mikkamakka -, nehogy bukfencezz!
- Az ám - kiáltott Bruckner Szigfrid -, hiszen akkor halál fia vagy! - És a grabancánál fogva felrántotta Aromót.
Hű de szomorúak lettek, csak úgy áradt belőlük a szomorúság, még a napot is elfelhőzte!
S ekkor az öreg tölgy megszólalt a hátuk mögött.
- Gyertek csak ide!
Köréje sereglettek.
- Ti is gyertek közelebb - mondta az öreg tölgy a többi fának.
Közelebb jöttek.
- Ti is - intett a tölgy az erdei állatoknak, s jöttek a szarvasok, hódok, rókák, vaddisznók, borzok, őzek, hiúzok, medvék.
Sustorogtak, sutymorogtak. A sustorgásból néha ki-kihangzott egy-egy pehelyhihi, egy-egy ólomhaha, egy-egy pengecsivit, egy-egy dorongbrumma.
Valamit ezek eldöntöttek ott. Mert amikor szétszéledtek, már nyoma sem volt szomorúságnak a tisztáson. Aromo harsogó hangon magyarázott.
- Az a fontos, hogy a fejet jól előrehajtsuk… kézzel támaszt, lábbal lendít… mi sem egyszerűbb ennél!
- Nekem magyarázol, nekem, aki cirkuszban léptem föl annak idején? - vetette oda foghegyről Bruckner Szigfrid, de nem folytathatta, mert… döbb, döbb, döbb… jött ám! Mindenki tudta ki. A köcsögfejű, tuskólábú, hordóhasú, lepényfülű, melencemellű, kemenceszájú.
Ott állt a tisztás szélén tuskólábán Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon.
- Hrrr - morrantott -, miféle pusmorgás, mocorgás, sutymorgás volt itt? Mi?! Talán jó a kedvetek? Talán megszegtétek a parancsomat? Hé! Tilos a bukfenc!
Mikkamakka elkiáltotta magát.
- Bikfi-bukfenc-bukferenc!
Nosza az öreg tölgy, nosza az erdő, nosza a madarak, nosza az állatok, nosza a füvek!
- Fej lent, láb lendít! - vezényelt Aromo, és már villant is pamatfarka. Bukfencezett.
- Dömdödöm - mondta Dömdödöm. Egyszer fentről, egyszer lentről, onnan, ahol éppen a feje volt. Bukfencezett.
- Hihi, forog a világ! - rikkantott Ló Szerafin, pedig nem a világ forgott, hanem ő. Bukfencezett.
És Mikkamakka is, Vacskamati is, Szörnyeteg Lajos is, Nagy Zoárd is, az öreg tölgy is, a többi fák is, a császármadarak is, a pityerek is, a gerlék is, az ölyvek is, a siketfajdok is, a pintyek is, a pacsirták is, az uhuk is; a szarvasok is, a hódok is, a rókák is, a vaddisznók is, a borzok is, az őzek is, a hiúzok is, a medvék is.
Bikfi-bukfenc-bukferenc - bukfenceztek.
Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon földbe gyökerezett lábbal állt a tisztás szélén, vicegett-vacogott félelmében.
- Jaj, elgázolnak, jaj, elsöpörnek, jaj, elsodornak, jaj eltipornak! - jajgatott, és gyorsan előrehajolt, köcsögfejére támaszkodott, tuskólábával lendített. Bukfencezett. Megint újra. Bikfenc. Megint újra. Bukfenc. Megint újra. Bukferenc.
Elbukfencezgettek alkonyatig. Kisfejű Nagyfejű Zordonbordonnak sajgott ám a háta.

Ne engedd!



Üdv a legkorruptabb kerületből!

Éjszakai életkép a szeszrendelettel sújtott XI. kerületből.



Összefoglalva a nem kerületben lakók számára:

RIO és Zöld Pardon betelepül, Molnár Gyula, és a fél Fidesz+MDF segítségével. A legkorruptabb gecik ezek.
Eleinte csak a zöldterület egy részét használják. Később belaknak amit csak tudnak. Nem fizetnek érte a kerületnek, csak harmadáért. Oltári koszt csinálnak, és az oda vonuló hordák zavarják a kerületi lakókat.

A Fidesz be akarta záratni a 2 helyet, plusz az összes kocsmát a kerületben, és az éjjelnappalikat, ha Molnár Gyula nem kéri el a pénzt a 2 szórakozóhelytől, amit fizetniük kéne. Közben a Jobbik feljelenti az egész korrupt geci Önkormányzatot, az én tanácsomra.
Erre Molnár Gyula, a legkorruptabb geci kiveti az egymilliárd Ft-os büntetést a két helyre, a RIO-ra, és a ZP-re, de cserébe bezáratja a kerület összes kocsmáját, és éjjelnappaliját, hogy a fiatalok a ZP-ben, és a RIOban igyanak, ott vegyenek 600+ Ft-ért 3 dl-es “korsó” lóhúgyszerű sört.

Tehát itt tartunk, hogy a kulturált kocsmalátogatók, mint pl. én, este 10 után nem kapok szeszt. Én általában este 10 után érek rá inni, kutyasétáltatás után egy-két korsó sört.

Éjszakára bezárnak a kocsmák, és az éjjelnappalik. A kerületben több száz ember kerül utcára ezekből az intézményekből.

A problémát kiváltó Zöld Pardon, és RIO tovább üzemel, mint ha mi sem történt volna, az oda tartó hordák továbbra is zavarják a lakókat.

Emellett a kerület tele van csövesekkel, ami szintén senkit nem zavar Molnár Gyula a legkorruptabb geci szar alak szerint, hiszen az ellen, meg az ellen, hogy ezek a csövesek egész nap közterületen alkoholizálnak, nem tesz semmit.

Egyetlen menekülési lehetőség marad, a Feneketlen-tavi parkban lehet piálni, a LUKOIL kúton vásárolt szeszt.
A park Fővárosi terület, arra nem vonatkozik a kerületi közterületi szeszfogyasztást tiltó rendelete sem.

Molnár Gyula, a kurva anyád!

Fél 11

Van most, és ebben a pillanatban jutottam el odáig, hogy letettem a seggem. Végre.
Reggel óta meló, aztán angolóra, 8 után értem haza, mert még vásároltam is. Aztán bepácoltam a husit. Rreceptet most nem írok, mert ez így nagyon szar lett, csirkefelsőcomb narancslében pácolva, de majd keresek erre receptet, mert van benne fantázia, a friss gyömbér biztos jó volt benne :-) Hozzá párolt cukkini, sok-sok fokhagymával. Végülis ez mentette meg a napot.
Aztán lementem a kutyával sétálni, majd hazajöttem, feltettem a kutyának kaját (szülinapja van, illetve nincs, de azt hiheti, mert én szökőévente egyszer főzök neki… Kapott kacsafejet. Ritka gusztustalan egy kacsafej megfőzve, főleg mert ki kell tépni a csőrét. Áááá…
Aztán leszűrtem a bodzaszörpöt, amit vasárnap kezdtem el csinálni. Na, itt már valami kis apró sikerélményszerűség kezdett felbukkanni, de nem lett ez sem jó valahogy, de még dolgozom rajta.
Eddig ami benne van: 2 liter víz+1.5kg cukorból szirup. Lehűlés után ebbe ment bele a bodzavirág (sok), és 2 db citrom leve, majd a belekockázott héja, és pár karika friss gyömbér. Igazából az a baj vele, hogy nem elég savanyú. Én cukrot szinte soha nem használok, és érzem benne a cukor mellékízét… Ezen próbáltam segíteni 10 g aszkorbinsavval, de az kevés volt bele. Ma vettem még 3 citromot, annak is belenyomom holnap a levét majd, oszt meglátjuk. Végülis nem rossz így sem, öcsémnek (az értelmesebbiknek) biztos ízlene, de nekem túl édes. Most előveszek a hűtőből 2 üveg sört. Egy Pillsner Urquell-t, a jól bevált íz és illatvilágért, és még egy kisüveges barna Leffe sört.
Eme másodikat 6 fok körül kell fogyasztani, amit pont azalatt a 10 perc alatt ér el, míg a Pillsner elfogy. Természetesen a Lefféhez kehely alakú pohár jár, nem korsó. A korsó a Pillsnernek van fenntartva.
Szurkoljatok, hogy a napom hátralévő másfél órája jól teljen. :-)

Ja, ez állítólag nagyon király szakács-, és szakácstechikai könyv, nem kifejezetten a horváthrozi-féle vonalat követi, hanem sok konyhatechnikai leírás is van benne, egyes részeit híres chef-ek írták, és most le van (nem is kicsit) árazva: 13000-ről 4000-re.

http://www.alexandra.hu/scripts/cgi/webshop.cgi/GetBook?BookID=187156