Fletó különkiadás ma este…

Na, megtudtam, hogy igazából Fletóék mindent jól csináltak, s nagyon ügyesek is voltak.
Fletó nem sírta most el magát, viszont megmondta, hogy milyen nehéz HAZAFInak lenni, s hogy igazán ilyenkor mutatkozik meg, hogy ki az igazi patrióta. (Ő az.)

Faszfej.

Balu persze azt nem kérdezte meg, hogy esetleg politikai konzekvencia levonása, vagy ilyesmi nincs-e napirenden, bár ez felesleges is lett volna, hiszen Fletó egy hős patrióta hazafi, aki a legprofibban kezelte a válságot egész Európában…

Kíváncsi lettem volna ugyanerre az interjúra úgy, hogy a Baló család másik tagja a riporter. Talán akkor nem egy nyálas, szürcsögő seggnyalást láthattunk volna a TV-ben.

A T-Home kurva anyja!

Vezetékes telefonomat mondanám le, éppen 18 perce hallgatom, hogy mindjárt felveszik a telefont, szíves türelmem kérik.
Nem semmi. Most lemegyek a 61-eshez, s elmegyek vele a MOM-parkba. A T-Pontba.
Szerintem gyorsabban végzek, mint mire felveszik. Szerintetek 2008-at írunk?

19:58 - UPDATE: 45 perc után felvették, de akkor már éppen sorrakerültem a T-Pontban a MOM-Parkban, így csak megkérdeztem, hogy mi oka volt a várakozásnak, meg hogy ugye úgyis csak személyesen lehet felmondani, csak ezt az automata nem mondja be, mert minek is.
Persze igazam volt, s csak személyesen lehetett felmondani a vezetékes telefonom, de a lényeg, hogy sikerült.
Meglepő módon nincs ingyen internetezési lehetőség a T-Pontban. Őrület. Mondjuk volt a 2 bemutató iPhone közül az egyikben SIM, s azzal lehetett netezni, szóval megoldottam azért a dolgot, s a többi várakozónak is ajánlottam utána, hogy nyugodtan netezzenek.

5-6% kamatra kaptuk a hitelt

5-6%. Jól jegyezzük meg. 3-5 év alatt kell visszafizetni. Ez olyan szinten meg fogja fogni a következő kormány kezét, hogy az hihetetlen.
Ha ezt a hitelt felvesszük, s működésbe “fektetjük”, s nem beruházásokba, az olyan, mint mikor egy család azért vesz fel hitelt, hogy fogyasszon. Ha egy cég arra vesz fel hitelt, hogy villanyszámlát, fizetést, WC-papírt vegyen belőle, akkor ott baj van. Ha azért vesz fel, hogy fejlesszen, bővítsen, akkor minden rendben, hiszen a hitel alapvetően nem ördögtől való.
Magyarország most arra vesz fel hitelt, hogy WC-papírt vegyen.
S ezt a WC-papírt fogja fizetni a következő kormány is. Aki semmit nem fog tudni megvalósítani a terveiből. Ördögi kör, hiszen ők nem fognak kihúzni 4 évet, s megint jönnek vissza a szocik. Azok, akik minden létező lehetőséget megragadtak az elmúlt években, hogy amit csak lehet, elkúrjanak.
Elkúrták a gazdaságot, elkúrták a demokráciát, elkúrták Erdélyt, elkúrták Délvidéket, elkúrták Felvidéket, elkúrták Kárpátalját. Elkúrták ezt az egész országot. S ezt be is vallották. S ennek ellenére a helyükön vannak.

Híradó különkiadás ma este

Gyurcsány Ferenc a válságról és az IMF-megállapodásról ma este 20.12-től a Magyar Televízióban.

Remélem ehhez hasonló beszédet látunk tőle, s remélem, a következmények Fletóra nézve hasonlóak lesznek, mint amit a Kárpátok korábbi Géniusza volt kénytelen elszenvedni ezen beszéde után nem sokkal.




Szerinted fog zokogni?

  • Mindegy, Orbán a hibás! (83%, 5 Votes)
  • Igen (17%, 1 Votes)
  • Nem (0%, 0 Votes)

Összes szavazó: 6

Loading ... Loading ...

Dübörög…

Már mikor Fletó azt hazudta, hogy “dübörög a gazdaság”, akkor meg kellett volna szólalnia a vészharangoknak az agyamban. Azt tudtam, hogy a magyar gazdaság nem dübörög, de ha Fletó hazudik (azaz megszólal), akkor annak komolyabb következményei szoktak lenni.
Hiszen akármit is mond, az nem igaz. Mindig a fordítottja jön be.
Most nézzétek, mi megy a világgazdaságban!
Szerintem ez nyilvánvaló volt már több éve azok számára, akik gondolkodva hallgatják Fletó beszédeit.

Az elmúlt pár napban megint jól lehetett látni, hogy mikor ez a féreg azt mondta, hogy túl vagyunk a nehezén, akkor lett a legnagyobb zuhanás a tőzsdén. Most, hogy az Euró bevezetéséről hazudik, most már előre tudom, hogy 2099-ig nem lesz Eurónk, SŐT! ezek alapján feltehetően az Euró megszűnik az elkövetkező pár évben!

Huhh, de utálom ezt az embert, aki elérte, hogy ez az ország egy sokmillió szarrágó országa legyen, akik a saját fajtájukra fújnak, ha annak egy falattal is több kerülne.
Hogy utálom, hogy sikerült elérniük, hogy a (nemradikál) ellenzékiek nem mernek kimenni ünnepelni október 23-án, mert félnek a hatalom által bevethető vegyifegyverektől, hangágyúktól, gumilövedékes fegyverektől, az ok nélküli megbilincseléstől, a letartóztatástól, s a megkínzástól…

I have a dream…

Volt egy szörnyű álmom. Valóságos lidércálom. Magyarországon játszódott 2008-ban. Majdnem húsz évvel azután, hogy a megszálló szovjet csapatok kivonultak, s majdnem húsz évvel azután, hogy egy úgynevezett „rendszerváltás” kapcsán állítólag véget ért, összeomlott a kommunizmus. Az álom egy Kósa Gyula nevű emberről szólt. Nem volt még tíz éves, amikor személyesen tapasztalta meg a „felszabadító szovjet csapatok hőstetteit”.

Falujukban a hozzá hasonló korú gyerekek szeme láttára kergették, majd erőszakolták meg az asszonyokat, lányokat, s lőtték agyon a segítségükre siető férfiakat. Lelőtték a kutyákat is, akik viszont őket kergették – így múlt ki a tízesztendős Gyuszi házőrzője is. Összeloptak mindent, ami a kezük ügyébe került, volt, hogy éppen borotválkozó férfi kezéből szedték ki a borotvát zsákmányként.

Ezek a jelenetek még akkor is élénken éltek Kósa Gyulában, szörnyű álmom főszereplőjében, amikor 1956-ban a Széna téren a szabadságért harcolt. Kész volt az életét áldozni azért, ami több, mint harminc évvel később papírforma szerint megvalósult: „Magyarország független, demokratikus jogállam”. Bajtársaira lesújtott az „igazságszolgáltatás” – a diktatúrát kiszolgáló kegyetlen bírók diadalittasan mondták ki a szót: bűnös. S azt a szót is: halál. Ő külföldre ment a diktátorok bosszúja elől. Angliában élt, s csak két éve, azon az emlékezetes őszön, az őszödi hazugságbeszéd megismerésekor döntött úgy: hazajön. Úgy érezte, hogy szükség van rá. Vissza kell szerezni az országunkat. Ott volt minden tüntetésen, vitte a piros-fehér-zöld és Árpád-házi zászlót. Skandált, énekelt, s beszélgetett a többi magunkfajtával. Sőt, amikor csak mód volt rá, rendőröket is megszólított. Igyekezett meggyőzni őket: „Mondjátok, miért véditek ti ezt a szörnyű diktátort, miért nem akartok szabad országban, demokráciában élni?” Az ijesztő pajzsok, sisakok, sci-fibe illő védőöltözetek mögül gyakran emberi hangok válaszoltak Gyulának. Volt, aki azt mondta: „Miért csak kétezren vannak, miért nem kétszázezren, vagy még többen? Higgye el, akkor azt mondanánk, hogy szolgálják ki magukat, s mi is önök mellé állnánk”. Volt, hogy valahogy így szólt a válasz: „Ez a munkám, ebből élek, mit tegyek, valahogy el kell tartanom a gyerekeimet….”

A hazugságkormány léte s a velük rokonszenvező, szemkilövetés-párti liberális értelmiség szemtelenkedése sorra provokálta a demonstrációkat. Szeptember 20-án is bejelentett tiltakozó gyűlésre került sor. A résztvevők egyebek mellett a kommunizmus áldozataira kívántak emlékeztetni – s emlékeztetni azokat, akik olyan utódpártot éljeneznek, amelynek rezsimjéhez a világon százmillió halott vére tapad. Lidérces álmomban majd’ húsz évvel a kommunizmus vége után még egyhatalmas emlékmű dicsőítette azt a bizonyos felszabadító szovjet sereget, tetején a rosszemlékű ötágú csillaggal. S hogy hol volt az emlékmű? Nos, a Szabadságról elnevezett téren. Erről biztosan tudtam, hogy csak álmodok. A valóságban ilyesmi egészen biztosan nem fordulhat elő…

A demonstrálók cipőket hoztak magukkal, amelyeket jelképként el akartak helyezni az önkényuralmi emlékmű talapzatánál. Ezt nem tehették meg, mert bizarr álmomban a szörnyemlékművet a független, demokratikus jogállam állig beöltözött, felfegyverzett, sisakos-pajzsos rendőrei védelmezték a magyar emberek elől. Álmom főszereplője a maga 73 évével egy kis testmozgásba kezdett. 5-6 alkalommal lehajolt s a földről felemelt könnyű félcipőket, gumipapucsokat a diktatúra szakrális tere, a szörnyemlékmű irányába dobta. Nem találta el senkit és semmit, de ha netán’ eltalált volna, az sem kottyant volna meg sem a szörnyemlékműnek, sem az adóforintjainkból derekasan kistafírozott holdbéli rendőrlényeknek.

Lidérces álmomban azonban nem így látta ezt a HATALOM. Ők nem ismerték, így nem is tisztelhették azt a fogalmat: vélemény-nyilvánítás szabadsága. Az effélét vélhetően a galád imperialisták félrevezető cselekvésének tartották, amellyel a kizsákmányolásról terelik el a figyelmet.

Éppen ezért – az éberség jegyében – azonnal lesújtottak a 73 éves ellenségre. Speciális eljárásban bíróság elé állították, s megállapították, hogy csoportosan, társtettességben elkövetett hivatalos személy elleni erőszakban bűnös. Az indoklásból kiderült: dobálózásával elvonta a figyelmét a hősi emlékmű védelmét biztosító méghősebb vitézeknek, márpedig az ilyesmi - lássuk be - az imperialisták uszályába hajthatja népi demokráciánkat. A büntetés hasonló volt, mint az előző lidérces álmomban civil embereket az utcán összeverő, csontot törő, magukból kivetkőzött, Gyurcsány által csodált rendőrök esetében.
Egy év szabadságvesztés, négy évre felfüggesztve.

Gyula bátyánknak korára tekintettel egyenlőre nem kell leülnie a büntetést. A harmincas bírónő forradalmi öntudattal hirdette: pártfogó felügyelet alá helyezi a nép ellenségét. Így aztán havi rendszerességgel – négy éven át- beszámolhat majd egy öntudatos szociális munkásnak a brit-magyar kettős állampolgár, az 56-os szabadságharcos arról, hogyan igyekszik hasznos tagjává válni a társadalomnak. Álmomban nem kellett holmi jogszabályi alap – szőrszálhasogató jogászkodás – ahhoz, hogy az ítélet kiegészüljön a gyülekezési jog, mint állampolgári alapjog, alapvető emberi jog gyakorlásának megtiltásától: Kósa urat a bíróság eltiltotta az ötven fősnél nagyobb rendezvények látogatásától. (Szívből remélem, hogy ha a leprivatizált gyárakból multimiliárdossá vált kormány-vezetőink május elsején tribünjükről az előttük vonuló hálás dolgozók tömegeihez intéznek beszédet, akkor felmentést kapnak a hasonló büntetés alatt állók.)

Álmomban ott voltam az ítélethirdetésen és nem hittem a fülemnek. Újra csak azt éreztem ,amit az elmúlt években annyiszor: tehetetlenül kell néznem, ahogy tönkreteszik a Hazámat. Úgy éreztem, a húszfős hallgatóság és az immáron nem vádlott, hanem elítélt Kósa Gyula nem kulloghat ki lehajtott fejjel, vesztesen ebből a tárgyalóteremből. Nem taposhatnak állandóan földbe bennünket. Álmomban végigment az agyamon: a szigorú bírónő csak addig rendelkezik fegyelmezési, bírságolási joggal, amíg be nem rekesztik a tárgyalást. Attól kezdve semmi jogelleneset nem teszünk, ha elénekeljük a Himnuszt. Így tettünk. Az erkölcsi győzelem Kósa Gyuláé és az őt támogató, szabadságszerető, Hazájukat szerető embereké volt. Ezen a napon is, s míg világ világ marad, minden egyes napon.

Felébredtem s rájöttem, hogy bizarr álmom maga a valóság. Az Európai Unió tagállamában, Magyarországon, 2008-ban.

Isten óvja és vezesse Magyarországot, Isten Áldja a Magyarokat!

Szeretettel gondolok a Kedves Olvasókra!

Morvai Krisztina

Szavak

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

Re: Hajszálon múló életek

Előzmény

Mindig eszembe jut, mikor a biztonsági övről van szó, első utam Erdélybe. A kocsimban lányok ültek, akiknek “kényelmetlen” volt az öv, s nem akarták bekötni magukat. Én persze addig nem indulok el, míg van valaki az autóban, aki nincs bekötve.
Megjártuk Erdélyt, több ezer kilométert vezettem.
Visszafelé Gyöngyös magasságában egy BMW le akart tolni az útról a belső sávban, de éppen kamionsort előztem. Én gyorsítottam, s már jóval 170 felett mehettünk, mikor a pályán egy kanyar után azt láttam, hogy áll a sor.
Padlófék, de úgy, hogy a lábammal átnyomtam a padlólemezt.
Közben néztem a tükörben, hogy a közvetlen mögöttem lévő egyik autó egyre jobban közelít rám füstölő kerékkel, majd balra mellémcsúszik, az őmögötte jövő, meg jobbra csúszik mellém.
A kalaptartóról a fényképezőgép, a térkép, meg minden egyéb meg a lábaimnál végezte, addig repült előre.

El sem tudom képzelni, mi lett volna, ha a hátul középen ülő nincs bekötve.

Illetve el tudom.
Tavaly Contrát hoztam haza Visegrádról, egy borkóstolóról. Közel volt a “tehetetlen tömeg” állapotához.
Azt hiszem leányfalun mentem ki előzni 50-60km/h sebességgel, mikor látom, hogy kettéosztódik az út, azaz vissza kell jönnöm a sávomba. Egy hirtelent fékeztem, s Contra feje a kézifék magasságában volt.
Pedig ez csak 20km/h-s lassulás lehetett. Nem álltunk meg, nem mentünk neki semminek. Simán egy hirtelent fékeztem.
(Persze Contra azt állította indulásnál, hogy be van kötve. Nem volt. Ezután bekötötte magát.)

Szóval ha nekem valaki azt mondja, hogy nem köti be magát, s fizeti a büntetést, annak javaslom, hogy menjen másik autóval, ugyanis nem csak a saját testi épségét veszélyezteti, hanem az enyémet is, hiszen az elszabaduló tehetetlen 80kg-os tömeg simán betörheti az orromat, stb…

Tessék használni azt a kurva övet, ha már van!



Így iszik egy kutya



Számomra nem tűnik túl hatékonynak a technika… :-)

Known Faces

Ma volt szerencsém a Fadrusz Sörölőben őket hallgatni. Kiderült, hogy az évszázad kocsmároshölgye (http://as.hu/blog/2008/08/20/1478) is kedveli a zenekart.
Hmmm…

Ma majdnem tökéletes estém volt.

Volt hideg sör, ami pilseni, helyes kocsmároshölgy, és Ismerős Arcok.
Már csak az ismerős arcok hiányoztak. Kár, hogy ti nem voltatok ott.