Vér fröccsent rám, és ëgy csuromvíz, vérës,
forró mellű plázacica zuhant a karomba, amint
a vízágyú sugara lökte, fëlëttem röpült
a tört utcakő, így volt a fíling.
Ma nem búcsúztam el kedvenc kocsmárosomtól, s egyben albérlőmtől, mert tudom, hogy mi még fogunk találkozni.
Egyszer biztos.
Hiszen, mindenhol van kocsma.
(Bizonyításaként ím’ egy 2000 februári (életemben az első) blogbejegyzés (bár akkor még a blog ismeretlen fogalom volt), amit azóta sem cáfolt senki:
http://www.freeweb.hu/adika/hirek/00001.shtml )
A további érzelmi megnyilvánulásokat majd később publikálom.
A fenti link anyagát ide is beidézem:
A “Mindenhol van kocsma” megállapítás valóságtartalma
Történt egy szép napon, hogy Bepállal (kinek van egy szép barátnője, úgyhogy ha idetalál leveteti első híranyagomat esetleges jogai sérülése okan) találkoztam. Ez nem lenne olyan furcsa, hiszen nagyon gyakran együtt fárasztjuk a legstrapabíróbb kocsmárosokat és vértisztító rendszerünket, de ez most kivételes volt a maga nemében, hiszen a Danubis-chat-ról is megjelentek emberek, és hölgyek… Miközben Tralala-t énekeltünk a 6É tipusu főképpen éjszaka közlekedő hosszú kék emberszállító járművön, ugrott be nekem, hogy miért is megyünk mi a világ másik felére kocsmázni, holott mindenhol van kocsma… Tudni kell, hogy a XI. kerületben a Bartók Béla strasse és a Fadrusz utca sarkán elhelyezkedő kocsmában szoktunk életvitel-szerűen tartózkodni, ahol is Margó néni az alkoholárusító kisasszony, és ehhez képest a Yess elnevezésű kocsmába tartottunk, ami “barátok közt” is a világ másik fele, hiszen péntek este egy tömött buszon kell oda eljutni, miközben bár mindenhol van kocsma — mint a címben is írtam — de a buszon nincs. Még ez nem is lenne életbevágó probléma, hiszen folyadékbevitel nélkül ki lehet bírni egy fél órát, de csak napközben. Éjszaka inni kell, ha meghalunk is… Bár ahogy egy másik címben megfogalmazták az örökigazságot, sose halunk meg, meg egyébbként is, az alkohol konzervál. Vagy ha nem is konzervál, legalábbis 30 éves korunkra úgy fogunk kinézni, mintha 130 évesek lennénk, ezért lehet majd azt mondani, hogy 130 éves létemre elég fiatalos vagyok… Ja, igen visszatérve az eredeti problémához, hogy miért is nem ittunk a buszon… Nos: a Móricz Zsigmond körtéren volt anno egy Non-Stop (Csurkahívők figyelmét felhívom arra, hogy ők nem tudhatják mit is jelent ez a kifejezés, hiszen hires politikusunk ajkát hagyta el az az ominózus óhaj, hogy “Mit is jelent a Non-Stop”). Ezt a Non-Stopot sajnálatos módon egy kinai cég megvásárolta, és természetesen kinai kajáldát csinálnak belőle, miközben nekünk, szerencsétle fiataloknak csak a DögBurger-t árusító igen érdekes mikroklímával rendelkező üzlet maradt csak a körtéren, ahol alkoholhoz lehet jutni, de itt csak dobozos sör, vagy forralt bor van, ami nem a zigazi…Kb a Petőfi híd pesti oldalán tartózkodtuk a busszal, mikor jeleztem a fenti problémát utastársaimnak. Mire kijelentették, hogy nem, mert ez is pl. itt egy pípsó. Természetesen megcáfoltam őket, hogy bár pípsó, de az is kocsma, hiszen ott is lehet inni… A nem gasztronómiai élvezetekről nem is szólva… Szóval ennyi. Természetesen — bár a címben jelzett kérdéskörről több mondanivalóm nincs — jól telt az éjszaka. Miután távoztunk a Yess-ből, sajnos elvesztettem a fonalat, és nem emlékszem hogy kerültem haza, de sebaj… Ez van, ilyen az élet… Szeláví, mondaná az angol, ha tudna franciául…
Szemezgetek:
#10: öngyógyító NTFS fájlrendszer: ha valami gond van, akkor egy szervíz megpróbálja gyógyítani a struktúra adott részét, azaz nem lesz szükség a jövőben a restart utáni offline CHKDSK-ra.
#8: a szervízek leállításnak a menete megváltozik, azaz jó eséllyel a jövőben a gép kikapcsolása közben minden szervíz jól fog leállni.
#7: kernel-szintű tranzakciókezelés: azaz egy tranzakcióba kapcsolható a registry, vagy a fájlrendszer írása (ha jól értem), s ha ebben hiba van, akkor feltehetően rollback történik, azaz inkonzisztens állapotban nem marad adatbázis (registry, illetve fájlrendszerre értve a szót).
#5: komolyabb vírus, és spyware elleni védelem azáltal, hogy véletlen helyre tölti be az oprendszer a drivereket. (Na, ezt valaki kifejthetné! :-)
Na, ennyi, ami engem megfogott.
Ezek egy része megvan a Vistában is, meg (biztos vagyok benne) a linoxokban is (csak azokban 38 éve, s hibátlanul :-) ).
Hulla fáradtan, s kopogó szemekkel érkeztem a Skálához a 4-es villamossal este 8 után.
Már csak az éjjel-nappali volt nyitva. Ott vettem 3 kiflit. Majd — miután végig gondoltam, hogy pacalt fogok vacsizni — betoltam a Fadrusz Sörölőben egy pohár Pilsner Urquellt, majd itthon a pacalpörit, hozzá egy jó pohár nagyfröccsel. Azt hiszem, most helyreállt a rend. :-)
Valamikor szerettem az Akelát, szerencséjükre akkor még ez a szám nem volt a repertoárjukban, így a 2-3 liter borkóla, vagy 1 liter barack-alma elfogyasztása után a koncerteken nem röhögtem a képükbe… :-)
Mondjuk emlékszem a Nagycirkuszos prodzsektjükre, amikor a Beatrice Nagyvárosi Farkas című ópuszát próbálták meg előadni, de vagy az dallam nem jött össze, vagy a ritmus, vagy a szöveg. Végül, ha jól rémlik, akkor a zenekar elkussolt, s a közönség szépen elénekelte a dalt. :-)
A mai napon átálltunk az eddigi parancssoros ClamWin-es víruskeresésről a Daemon alapú víruskeresésre a szerveren, ugyanis a parancssoros clamwin minden egyes csatolmánynál újra, s újra beolvasta a vírusadatbázist a merevlemezről, ami azt jelentette, hogy 1 fájl ellenőrzése 10 sec körüli 100%-os CPU-terhelést hozott. (Persze low priority módban, de akkor is!).
A daemon alapú dolog meg úgy működik, hogy a ClamAV daemon (ez egy szimpla scheduled taskból indított exe fájl, ami úgy van időzítve, hogy minden restart után induljon) felszipkázza az adatbázist, s utána egy parancssori eszköz nem vírust keres, hanem “csak” ennek a daemonnak “odaadja” a fájl elérési útvonalát, s a daemon futtatja le rá a víruskeresést.
Biztonsági szempontból csak arra kellett ügyelni, hogy alapbeállításban minden IP-jén figyelne a számítógépnek ez a daemon, de pici beállítással el lehetett érni, hogy csak a 127.0.0.1-en hallgatózzon.
Ja, a ClamAV hivatalos w32 portja lesz ezentúl hazsnálva.
Kicsit félek, hogy a mostani nagy tisztogatásos populista húzások hatására a nép, az istenadta nép (beeee-beee) azt fogja látni, hogy csótány mégiscsak egy erőkezű, okos, szép ember, aki kompromisszumkész, stb… Bezzeg a gonosz orbán megerőszakolt a múzeumkörúton 5 REBISZest.
Sajnos kb. a birkák agyában ennyi szokott megmaradni az elmúlt 10 éves tapasztalataim szerint.
Félek kicsit a következő havi Sandaipsos közvélemény-kutatástól, s annak a Political Capital féle elemzésétől, amit majd hónapokig fog harsogni a Néphazugság (fejlécén a Szabad Nép évfolyamát viselve).
Kurvavilág, ja.
Kedves Olvasóim!
Ez a blog egy személyes napló. Az as.hu szolgáltatásaihoz nincs köze.
A naplót magamnak, és közvetlen barátaimnak írom, saját érzéseimről.
A megjegyzések moderálásának jogát fenntartom.
Az elfogadott megjegyzéseket is törölhetem, valamint a beírt megjegyzések fennmaradásáról is én rendelkezem.
A regisztráltak adatait megkapom, s a regisztrációjukkal beleegyeznek, hogy adataikkal éljek. A regisztráció önkéntes.
Üdv, Ambrózy Lőrinc
Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Hunyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága! (Dsida Jenő)