Évzáró gondolat

Reményik Sándor: Szó és tett

Néha úgy érzem, mintha tűkön állnék;
Tettekre vágyom,
Mert untat már e balga tűzijáték,
E meddő nyargalás a szavakon.
Ó, akik tenni és hallgatni tudtak!
Őket irigylem, bámulom nagyon.

Azt mondjátok: a szó is hatalom?
A szó is tett? - Sovány vigasztalás!
Üres, üres, üres a szóbeszéd, -
És több kellene… és valami más!
Mert szörnyű, szörnyű, nyomorult - kevés
Az én részem:
E férfiatlan, hitvány fecsegés!

E sok-sok üres szóra, ami éget,
Ráütni úgy szeretnék
Az életemmel egy piros pecsétet,
Hadd lenne omló véremtől veres,
S aki olvasná, megnyugodnék benne:
Így; most már hiteles.

1920 január 18

(Forrás: Devianciák az életből blog)

Hígul a szakma…

Remélem…

És közben rsdTZr/57% megkúrta anyámék kutyáját. Szóval örökbefogadókat keresünk. Érdekes koktél lesz! Németjuhász–kaukázusi/pireneusi juhász.
ÁVÓs geciknek való lesz. Nevelhető, és hatalmas.

Saddam

Ma hajnalban felakasztották.
Szerintem golyó járt volna neki. Ennyi tisztesség kijár egy katonának. Mindegy. A halált megérdemelte, de milyen érdekes, hogy USA, Európa, stb.. tapsikol, miközben a liberalizmus mocskában fetrengve az “emberi élethez való jogot” mindenek elé veszik.
CSAK ez az érdekes benne. Hogy miközben mindenhol a világon tiltakoznak, ha egy buzit, aki egy 13 éves gyereket molesztál jól meg akarnak verni, közben tapsolnak ahhoz, hogy mindenféle jogszerűséget nélkülöző bírósági tárgyalás eredményeként halálra itéltek egy embert, s ki is végezték.

Mondom, a kivégzés szerintem is járt. Én ‘92-ben vettem részt egy humanitárius mozgalom tevékenységében, aminek a “Stop Saddam!”, vagy mi volt a címe. Több ezer aláírást gyűjtöttem össze Budapesten olyan emberektől, akiknek én mondtam el, hogy mi zajlik Saddam uralma alatt. Hogy hogyan kínzott, kínoztatott több ezer embert halálra. Fülüknél fogva zögezte fel őket, aztán ha elestek leszakadt a fülük. Menstruáló nőket kötöttek fejjel lefelé ki, amitől begyulladt a méhük, és ebbe haltak napok alatt bele. Stb…

És erről akkor még senki semmit nem tudott. Aztán beindult az USA médiagépezete. Most már mindenki tudja, hogy “gonosz ember” volt. Tényeket még mindig nem sokan.

Remélem, egyszer azokkal a magyarországi jelenlegi, és volt politikusokkal is el fognak számolni, akik ugyanígy kínoztak, kínoztattak meg embereket az Andrássy út 60.-ban, vagy az Eötvös úti magányos AVH-s villában. Akiket addig vertek, amig a saját szarukban fürödtek, akiket sóval tömtek, vagy vérző testüket sózták be. Akiket addig tartottak guggolva, míg aztán nem tudtak felállni. Akiket tüzes padlón járattak, amíg leégett a talpukról a bőr. Akiknek szinte minden létező csontját eltörték, mielőtt kivégezték. Remélem, egyszer ezeket is utóléri a végzet, és remélem, egyszer eljut oda ez az ország, hogy az ilyenek nem mondhatják azt egy interjúban fejbelövés nélkül, hogy “én csak a rendet őriztem akkoriban pufajkásként.”

Remélem. Ébresztő Magyarország!

Boruljunk nagyot!

Barátom írta a könyvet, egyszer már beszámoltam róla, de most csápgéza is írt róla.

u.i.: nem nagyon reagálok semmire, ja.
Sikerült megfáznom, aztán most kúrálom magam. Azt találtam ki, ha nem gyújtok rá, az jó. Ehhez viszont az kell, hogy ne nézzem neten a poltikát*. :-)
Szóval offline vagyok, voltam, leszek a napokban.

Atti kedvéért kiegészítés: ” és a pornót” :-)

Akivel nem találkoznék, annak BÚÉK, meg ilyesmik.

u.i.

Külön is szeretném jókivánságaimat eljuttatni azoknak, aki a Karácsonyt sem tölthetik családjukkal, mert csótány, görényi és bandájuk ezt nem engedi meg nekik!
Áldott Karácsonyt kívánok Budaházy Györgynek, feleségének, gyermekének.
Azoknak, akik börtönben, vagy előzetesben vannak magyarságuk tudatos vállalásáért, illetve azért, mert egy hazug rendszer ellen küzdöttek.
Mindegy, hogy Magyarországon, vagy Kínában, vagy Ugandában, Kambodzsában, Észak-Koreában, vagy valamelyik hasonló diktatórikus berendezkedésű ország börtönében.

Kijárási tilalom

Beülök egy kocsmába, és kijárási tilalmat rendelek el.
Emellett cenzúrát. Mostantól az Ünnepek alatt tilos netezni!

Találkozunk 27-én, jó pihenést, áldott karácsonyt kívánok mindenkinek!

Új Skype

Van a 3.0-ás szériából egy új verzió. Érdemes feltenni, mert vagy egy trójai, ami Skype-ot támad. (De persze nem magától indul el, hanem 2-szer rá kell kattintani a Yes-re, de ez ügye Lúzer Jolánnak mindig sikerül.)
Szóval az új Skype állítólag ezt a trójait kivédi.
http://www.skype.com/intl/hu/download/skype/windows/helloagain.html

Többé már nem kell szomorkodni!

Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.

De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szélfújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon. Ott szokott előbukkanni a Szomorúság, a faluvégi dombhát mögül. Hű, komor ám, sötétbarna! Lép egyet, s már a Ráday-kastély tetején van, még egyet, s már itt áll a vasúti kocsma udvarán; s mi neki onnan az én ablakom! Semmi. Már kopog. ,,Dehogy eresztlek - gondolom -, dehogy!” Törődik is vele! Átszivárog az ablaküvegen, betelepszik a szobámba. A fekete feketébb lesz tőle, a barna barnább, a pirosok kialusznak, elszürkülnek a sárgák, megvakulnak a kékek, a zöldek, mint a hamu. Reménykedem mindig, hogy nem hozzám jön. Annyian laknak errefelé… És már kopog is, kopp… kopp.

Ma is elég bánatosan kelt fel a nap. ,,Rossz jel, hű, de rossz jel!” - gondoltam. Nézek a dombhát felé… Akár ne is mondjam: ott komorlott, gomolygott, nőtt, nődögélt. Jött. Kapkodtam a fejem, menekültem volna. De hova?

Részlet A Négyszögletű Kerek Erdőből.

Kedves Ervin! Remélem odafenn soha többet nem találkozol a szomorúsággal!

Valami hiányzott II.

… és persze a főnök feleségének karácsonyra szánt gépe, amit nekem kellett összeraknom, meg sem nyekken.
Forognak a ventik, de se kép, sem a billentyűzet nem reagál.

Igen Mörfi, bekaphatod. Ha lehet keresztben, s egy bálnáét.

Valami hiányzott

Éreztem én, hogy valami hiányzik, ami biztos meg fog jönni. Időben, ahogy kell.

Nos, megjött. Az egyik általam üzemeltetett Exchange 5.5 directory service-e elkezdte dobálni az eseménynaplóba a hibaüzeneteket. Persze most. Karácsony előtt, pénteken délután. Mikor máskor szopatna meg a technika?

Jellemző, hogy ez a szerver, amin a blog van, ez is hajnali 3-kor szokott elromlanni, s lehetőleg olyan napon, amikor hajnali 2-kor fekszem le.

Így természetesen a szerverhotelbe mehetek be taxival.

Mörfinek üzenem, hogy bekaphassa!