Nap vicce

eörsi mátyás aki izraeli-magyar kettősállampolgárként képviselő, lehazaárulózza Orbán Viktort, aki mindenkinél inkább képviseli Nyugaton a magyar érdekeket. Nem a kormány, a nemzet érdekeit. Hja kérem a kettő nem ugyanaz!

(fan_fan naplója alapján)

Demszkyvel behajtani tilos!

A szólás-, vélemény-, és gyülekezési joggal kapcsolatban nagyon toleráns, és alapjaiban liberális Demszky Gábor igazi “tégy a gyűlölet ellen”-féle liberális húzással kitiltotta a traktorokat a fővárosból.

Nos, én követem ezt a liberalizmust, és aki még akarja, annak itt a script. Ezt kell betenni egy weblapba a BODY utánra, hogy neki is megjelenjen a Demszkyvel behajtani tilos tábla a weblapján.

Fábry Sándor 23-ról, meg a regnáló államhatalomról




A neoávó lincseléséről bejelentések

A fidesz.hu oldalon videók, és képek is vannak.

“Szemtanúja voltam, hogyan vált a Fidesz szokásosan jó hangulatú gyűlése egy pokollá.” (Gy. M. )

“A műsor alatt állandóan köröztek a helikopterek, alig lehetett valamit hallani.” (W. Á.)

“Pár perc múlva Rákay Philip bejelentette, hogy vigyázzunk, lehetőleg kerüljük a Deák teret. Csak már ott arra olyan zaj kerekedett, hogy azok az ismerősök, akik a Deák tér felé indultak, nem hallották. Ez utólag derült ki. (Sz. J.)

“Semmiféle verbális felszólítást nem hallottam - valószínűleg ha el is hangzott, azt a durranások zaja elnyomta - arra vonatkozólag, hogy mit kéne tennem.” (N. B.)

“A rendőrség tehát nem 19 óra magasságában támadta meg a rendezvényről ott maradt, hazamenni nem akaró embereket, hanem 17.55-kor a miattuk hazamenni nem tudókat.” (P. Z.)

“A rendőrség tehát nem adott 10 percet a Deák tér felőli embereknek, hogy a mellékutcákon elhagyják a helyszínt. Különösen felháborító ez amiatt, hogy a Deák tér felé vezető irányt ők zárták le.” (P. Z.)

“Ennyi idő alatt a százezres tömeg semmiképpen nem tudott volna hazatérni, eloszlani a környező szűk mellékutcákon.” (H. Á.)

“A támadás olyan rövid idővel a rendezvény zárszava után történt, hogy ennyi idő alatt mi a sarokról a Filmmúzeumig jutottunk. Ebből nyilvánvaló, hogy időt sem hagytak arra, hogy a hazafelé induló emberár a mellékutakon át levonuljon, vagy hogy észleljük, a Deák tér felé nem szabad menni, vissza kell forduljunk.” (W. M.)

“Ahogy véget ért a székely himnusz, barátaimmal elindultunk az Astoria felől Dob utcai lakásunk felé, amikor egy rendőri lovasroham majdnem eltiport bennünket. Ez kb. a rendezvény után történt 5 perccel, szemben Gergényi állításával, ami azt taglalta, hogy a rendőrök a rendezvény befejezte után fél órával hatszor felszólították a tömeget a távozásra, majd beavatkoztak. Semmilyen felszólítás nem hangzott el, ezt legalább tízen tudjuk egybehangzóan bizonyítani.” (B. Cs.)

“Az Orbán-beszéd alatt már egészen a közelben csapódtak be a patronok. A megemlékezés végeztével elindultunk a Deák-téri metró megállója felé, mivel az Astoriánál nem álltak meg a szerelvények. Megdöbbenve láttam, hogy a Károly körúton, szinte mellettem, lovas rendőrök jönnek. A tömeg ordított, hogy a mellékutcákba is bevízágyúznak.” (S. M.)

“Nem volt egyetlen egy felszólítás sem a támadás előtt. Idő és lehetőség sem volt arra, hogy békésen menjünk haza, de arra sem, hogy egymás testi épségét megóvva meneküljünk, ugyanis megkíséreltünk az öregekbe karolva lassan elindulni az Astoria felé, de a rendőrök és lövedékeik gyorsabban törtek előre, mint az idős nénikék és bácsikák menni tudtak. A rendőrség nem oszlatott, hanem tömörített.” (T. L. P.)

“Nem igaz tehát, hogy a rendőrség megvárta, amíg a békés résztvevők hazatérnek! Erre lehetőség sem volt, mivel a hazaindulókba azonnal belerohantak oldalról a lovas rendőrök, belekergetve a Kossuth térről menekülőket, és válogatás nélkül verni, illetve lőni kezdtek.” (H. Á.)

“Beszaladtunk az első keresztutcába (azt hiszem, a Gerlóczy utca volt, egész közel voltunk az Astoriához) , és szaladtunk, ahogy csak a szűk utcában lehetett. Néhányan átrohantak a parkoló autókon. Halálfélelmem volt. Féltem, hogy elesem, és agyontapos a tömeg. Meg akartam állni egy bemélyedésben, de nem mertem, mert mi van, ha ledobnak egy patront, vagy jön a vízágyú, vagy letaposnak a lovakkal. Hát kétségbeesve rohantam tovább.” (S. M.)

“Mellettem állt egy család, idős 80 éves nénivel, és kérdezték tőlem: Mi történik, az Istenért, mi történik??” (B.B.)

“Eközben egyre jobban nyomtak minket a tömeggel, nehezen, de végül eljutottunk a ház bejáratáig, és kopogtunk, kérvén, hogy engedjenek be. Amikor bementünk, mindenki könnyező szemmel ott állt, vagy ült a lépcsőn. Sokan sírtak, egy anya aggódott, mert elveszítette a férjét a rendőrök és a felvonulók között. A kislányuk ott zokogott.” (B. B.)

“Alig mentünk pár métert, nem hittünk a szemünknek, némelyikünk le is merevedett, szemben lovas rendőrök vágtatva belénk jöttek, úgy ugrottunk félre, és rángattuk a lemerevedett barátainkat, rohantunk a falhoz. Szerencsére itt volt egy átjáróház, ide nyomultunk be tömegesen.” (W. Á.)

“Álmunkban sem gondoltuk”

“A volt Filmmúzeum magasságában mindenfajta bejelentés nélkül könnygázgránátokat lőttek felénk és a többi békés, a Fidesz-rendezvényről távozó ember felé.” (N. L.)

“A tömeg békés volt, álmunkban sem gondoltunk arra, hogy hamarosan minden csatatérré fog változni. Egyszer csak az előttem állók hirtelen irányt változtatva rohanni kezdtek a házfalak felé. A másodperc törtrésze alatt megértettem, miért. Szemben velem vágtató lovas rendőrök tűntek fel, hihetetlen iramban közeledve. (N. N.)

“Megjegyzem, hogy az ellenem is irányuló és testi épségemet veszélyeztető lövéseket nem indokolta sem dobálás, sem a vélhetően karhatalmi emberek felé történő bármiféle ellenállás. Semmilyen erőszakos cselekmény nem zajlott körülöttem a lövöldözésen kívül.” (N. B)

“A Károly körút teljes szélességében tele volt több ezer arrafelé igyekvő, derűsen beszélgető, hozzánk hasonló jóarcú fiatalokkal, öltönyös urakkal, kosztümös hölgyekkel. Semmi jel nem utalt arra, hogy olyan társaságban lennénk, aminek bármilyen törvénybe ütköző szándéka lenne.” (W. M.)

“Hangsúlyozni szeretnénk: ezek a Fidesz-ünnepségről hazainduló, békés civilek voltak, legnagyobbrészt családok! Idős szülőket, könnyező nyugdíjas párokat láttunk, sok szülő a könnygáztól köhögő, fuldokló gyermekét támogatta! És NEM NÉHÁNY járókelő, hanem a mellékutcákban békésen hazaindult, beszélgető, több ezres sűrű tömeg lett visszakergetve és kezdett menekülni a kardlapozó lovas rendőrök és a könnygázgránátok elől.” (H. Á.)

“Egy darabig vártunk, ezalatt egy apuka hozta a kisfiát, akinek az arcára lőtték a könnygázt. Itt is a parkőr segített, vizet adott a gyermeket megtisztítani.” (W. Á.)

“Nem láttam, hogy valaki után száguldoztak volna ezek a pribékek, kifejezetten, szándékosan szemből belénk rohantak, gumibottal vagdalkozva. Nem hiszem el, hogy mindenki elmenekült, annyira hirtelen történt, hisz öregek, gyerekes családok között sétáltunk, beszélgetve, feltöltődve az ünnep hangulatától. (K. J.)

“Mellettünk idős emberek, kisgyerekes családok voltak, akik békésen indultak haza. Ijedtünkben visszafordultunk az Astoria felé, de teljesen tanácstalanok voltunk, hogy merre menjünk tovább. Akkor már több vérző fejű ember szaladt visszafelé. (V. Y.)

“Velünk volt a húgom kisfia, aki 8 éves, pánikba esett és elkezdett hányni és sírórohamot kapott. Felkaptam, és rohantam vele visszafelé. Ekkor észrevettem az egyik ház kapuját éppen bezárni készülő házmestert és többes erővel bementünk. Nem tudtam, hogy ez egy átjáróház a hátsó utcára, ahol éppen 2 rendőr ütlegelt egy szemmel láthatóan hajléktalan és gyengeelméjű embert. Amikor többen rájuk kiabáltunk, kitessékeltek bennünket.” (P.)

“Miután egy zárható lépcsőházban végre ideiglenesen menedéket leltünk, a visszazáró rendőrök kizárólag az Astoria felé, azaz a tömeg irányába engedtek bennünket távozni. Tehát minket nem oszlattak, hanem bántalmaztak, majd - szándékunk ellenére - újra csatlakoztattak a tömeghez.” (B. T.)

“Rohadjatok meg, zászlós gecik!”

“Láttam, amint egy előttem futó fiatalembert fejbe, egy előttem futó lányt vállon és egy mellettem futó fiatalembert szintén fejbetalált egy-egy lövedék. Többen elestek közülük, gondolom az ütés és a robbanás erejétől. Becslésem szerint 80-100-an lehettünk az utcában. Többet nem néztem vissza csak igyekeztem messze kerülni a lövöldözés helyszínéről.” (N. B.)

“Többször leköptek, megrugdostak, megtapostak minket. Azonosítani nem lehetett őket, hiszen semmiféle azonosító nem volt rajtuk. Néha felnéztem és próbáltam a ruhájukon valamit keresni, ami alapján a későbbiekben esetleg felelősségre lehetne vonni brutalitásukért őket, de persze nem volt semmi ilyesmi. Az arcuk sem látszott, hiszen sisakjuk teljesen eltakarta azt. Nem tudom, miért vittek be minket, hiszen semmit sem csináltunk, bár azt hiszem erre még ott a földön fekve megkaptam a választ. Mikor még a földön feküdtünk és szabályszerűen kínoztak minket, hallottam a háttérből egy rádión keresztül beszélt valaki, talán a csoport vezetőjéhez, hogy még öt ember kell. Úgyhogy beraktak minket a kocsiba. Gondolom, miután a rendőröknek nem sikerült azokat elfogniuk, akik valójában részt vettek a rendbontásban, úgy gondolták, hogy pár hazafelé sétáló fiatalon vesznek elégtételt minden őket ért sérelmen és bűnbaknak jó lesz bárki, aki akár csak a közelben sétál.” (S. V.)

“Mielőtt rám került a sor, az előttem szaladó nőt verte vélhetően ugyanaz a rendőr, aki később engem, teljes erőből, fennhangon szidalmazva (pl. rohadék). A balra, mögöttem futó nő, akit felsegítettünk, hisztérikus halálfélelmet élt át. Az előttünk lévő rendőrök (be voltunk kerítve) két embert a falhoz szorítottak, és ott verték őket szünet nélkül.” (B. T.)

“Három ütést kaptam. Egyet a fejemre, ez lecsúszhatott, mert a zúzódás mára már alig látszik, egyet a hátamra, mely nagyon csúnya zúzódást okozott, de a vastag csont szerencsére kibírta, a harmadik a jobb kezem középcsontját eltörte. Lábon mentem el a Péterffy kórházig, mert a mentőknek nem volt rám kapacitása. A hivatalos verzió szerint természetesen megbotlottam és elestem, de mindenkinek megmondtam a kórházban, hogy valójában mi történt, csak arra kértem őket, hogy ennek ne legyen papíron nyoma.” (T.)

“A Vas utca sarkánál álltunk, mikor távolról egy - azt hiszem könnygáz - lövedék nyakon talált, először a fülemet érte, aztán végighorzsolta a jobb nyakam és végül a jobb vállamon okozott kisebb vérző sérülést. Nem mentem kórházba vele, az egyik barátom orvos, és amit kellett, megtett ott a helyszínen. Semmiféle zavargásban nem vettünk részt.” (P. L.)

“A férfi szájából dőlt a vér, kitapogatta a fogait, megvoltak. Az állkapcsa jobbra mozdult ki egy könnygázgránát becsapódásától.” (T. N.)

“Amikor a körút kiürült és levonultak a lovas rendőrök is, néhányan a kapualjból ki akartak merészkedni, illetve megkérdezni az utcán álldogáló kisebb rendőri csoportot, hogy most mit tegyenek. A rendőrök válasz helyett berugdosták az ajtót (kifelé nyílt, mivel szétment a zsanérzata) és azt üvöltötték, hogy “rohadjatok meg bent, zászlós gecik!” (K. J.)

“A Kecskeméti utcában sétálva találkoztunk egy fiatal házaspárral, akik mondták, hogy ne nagyon menjünk tovább, mert előrébb magukból kivetkőzött “rohamrendőrök” járókelőket ütlegelnek és vernek. Ekkor mi megfordultunk és a Kálvin tér felé vettük az irányt. Hátranézve láttam, hogy rendőrségi furgonból “rohamrendőrök” rohangálnak ki, és válogatás nélkül ütik, verik és kergetik a gyanútlan járókelőket. Ekkor fordultunk be a Magyar Étterembe, ahol meg szerettük volna húzni magunkat a fenyegetően közeledő brutális “rendőröktől”. Már épp üres asztalt kerestünk, ahol vacsorázhatnánk, mikor 8-10 “rohamrendőr” üvöltve berohant az étterembe és következőket üvöltötték: “Szétverjük a fejeteket, rohadt szemetek!” Ekkor elkezdtek válogatás nélkül gumibottal verni szinte mindenkit. B. N-t és engem 3 “rohamrendőr” beszorított egy sarokba, ahol túlnyomórészt külföldiek vacsoráztak, és vérbenforgó szemekkel - szinte önkívületben - üvöltözve gumibotokkal vertek kettőnket. A barátnőmet magam alá húzva védtem a testemmel, miközben a 3 “rohamrendőr” teljes erőből gumibottal verte a karomat, hátamat és fejemet. Körülbelül 20-30 ütést kaphattam, a fejbőröm 4 helyen felszakadt, koponyacsonttörést szenvedtem, a bal kezemen lévő mutatóujjam szilánkosra tört, az alkarom a fejem és a hátam pedig tele van zúzódásokkal. A barátnőm hátát is súlyos zúzódások borították és Ő súlyos lelki sérüléseket is szenvedett. Rajtunk kívül az étteremben több vendéget és személyt is megvertek. Ezután a borzasztó és felfoghatatlan “rendőri” lincselés után a “rohamrendőrök” az étterem tulajdonosnőjét gázsprayvel lefújva távoztak.” (Sz. Z.)

“Az eset brutalitása felfoghatatlan, sérüléseim 8 napon túl gyógyulóak. A munkámat sérüléseim miatt ellátni nem tudom, és 2 gyermekem nevelése is komoly nehézségekbe ütközik. Kéz- és fejsérüléseim további kezelésre szorulnak, ami nagyon sok idő- és pénzáldozattal jár. (Sz.)

“Erre egyszerre megindult felénk egy nagy csapat rendőr és elkezdtek köveket hajigálni felénk. Az én fejemet majdnem eltalálta egy kő, szerencsére apukám eltolta a fejem. Én úgy megijedtem, hogy odaszaladtam az egyik Hír TV-s riporterhez és kérdeztem, hogy csináltak-e erről felvételt, ő azt mondta mindent megörökítettek. Rá két percre odalőttek közénk egy könnygáz töltényt, amelyik egy néni oldalában végződött.” (M. E.)

“Az idős, szívbeteg, 45 kilós apámnak két lépésről fújta az arcába a gázt a rohamrendőr! Nekik háttal fordulva arcunkat fedezve próbáltunk a fal mellett menekülni. Ekkor jelentek meg a vízágyúk, melyek zöld festékkel lőttek minket.” (M.)

“A mellettem álló asszony kapott egyet, én éppen kiestem a vagdalkozás ritmusából. Sírva, köhögve, fulladozva álltam, nem akartam hinni a szememnek. Mellettem egy asszony szaladt három gyermekével, sálat, zsebkendőt kapkodva elő, nagy haraggal kiáltotta: Az én gyerekeimnek nincsen símaszkja!” (V. J.)

“Engem menekülés közben halántékon talált egy könnygázlövedék, felszakadt a szemöldököm és bedagadt a fejem a lövés tájékán. Egy mentős látta el a sebemet, de a kórházba szállítást nem vállaltam, mert ha felveszik az adataimat, akkor akár bíróság elé is állítanak, ezért nem mertem feljelentést sem tenni, mivel a példa mutatta, hogy a korábbi esetekben is pusztán a rendőrök vallomásai alapján ítéltek el demonstrálókat.” (B. Cs.)

“Egy nő sírva, üvöltve rohant végig, azt kiabálta zokogva: “Meglőtték a gyerekemet!”, más menekülők is elmondták, hogy a mellettük levőket lelőtték (mint kiderült, ezek a gumilövedékek voltak), véres fejjel fekszenek a földön, brutálisan verik ott az embereket.” (H. Á.)

“Ekkor történt, hogy a rendőrök utolértek, és kérdezés nélkül ütöttek, rúgtak, sprayztek, akit értek. Ekkor láttam, hogy egy jólszituált középkorú férfit “levert” a rendőr hátulról gumibottal, ő lerogyott, és két-három rendőr már rugdosta is a földön fekvő férfit! A FEJÉT IS! Segíteni nem lehetett, próbáltunk menekülni, de nem volt hely. Ekkor láttam azt is, hogy egy középkorú nőt arcon fújtak sprayvel körülbelül 30 centiről. És ekkor éreztem egy hatalmas erejű ütést a fejemen hátulról! Ekkor elkezdtem futni társaimat hátra hagyva ki a rendőrök elé az úttestre, mivel csak ott volt hely. Futhattam vagy száz métert, mire észrevettem, hogy vérzek, de sok időm nem volt gondolkodni, hisz az úton hatalmas robajjal végigvonult a lovasroham, én meg berohantam a Dob utcába, ahol már inkább nyugodt sétával vonult a tömeg, az előbbi pánikkal teli meneküléshez képest.” (N.)

“Természetesen semmilyen ellenállást nem tanúsítottam, elindultam a fal felé, amikor hátulról az egyik rendőr nekilökött a falnak úgy hogy 8 napon túl gyógyuló sérülést szereztem, amit több öltéssel kellett összevarrni. Az intézkedésnél “buzi kis köcsög” volt a megszólításom. Amikor felhívtam a feleségemet hogy értesítsem a történtekről, kicsavarták a kezemből a telefont, majd egy fémbilincset duplán a csuklómra szorítva, beszállítottak a Gyorskocsi utcába.” (L. G.)

“Gyalogos rendőrök szaladtak felénk és mint a marhákat, összetereltek egy helyre bennünket majd a közeli kis utcába kísértek. Mikor elindultunk a kapualjban várakozott még egy személy, aki semmit sem mondott és semmit sem csinált, de mégis egy rendőr aljas módon hátulról leütötte úgy, hogy ez az úriember azonnal összeesett és semmilyen életjelet nem adott!!! Megijedtünk, hogy talán meghalt és azonnal odamentünk hozzá, hogy megnézzük, mi történt vele. A barátom rögtön lehajolt hozzá és megnézte, van-e pulzusa, él-e még, én kiabáltam a rendőrökkel, hogy hívjanak mentőt, de a rendőrök (több is) azt mondta, idézem: “mi nem ezért vagyunk itt”, “ez nem a mi feladatunk”, “felőlem meg is pusztulhat”. (B. T.)

“Az illető meglátva a kokárdámat, amelyet nem vettem még le, mivel azzal is az 1956-os ünnepet szerettem volna kifejezni miközben virágot és gyertyát helyezek el egy megfelelő helyen (a Kossuth téren szerettem volna, de ott nem lehetett, így a Múzeum körút padkájára esett a megtiszteltetés), így szólalt meg: “Ez is fideszes elvtárs”. (S. Zs.)

“A rendőr ráparancsolt, hogy vissza a járdára: a srác elindult a járda felé, közben hátranézett majd beleütközött egy Demszky-oszlopba. Ezt a pillanatot használták ki leteperéséhez. Minden oldalról 8-10 rendőr rugdosta a földön fekvő embert, gumibottal verték, majd a bordáit kezdték ütni a gumibot végével. Két képet tudtam csak készíteni, a második képnél leguggoltam hogy le tudjam fotózni az arcát, de ekkor a fotó elkészítését könnygázzal jutalmazták számomra, ezért vannak cseppek a lencsén.” (Sz.)

“A rendőrség nem a rend védelmében lépett fel”

“A “szolgálunk és védünk” magyar rend őrei senkit sem igazoltattak, semmit nem kérdeztek, hanem azonnal nekiláttak békés magyar állampolgárok államilag finanszírozott és megrendelt lincselésébe.” (Sz. Z.)

“Számomra borzasztó és megdöbbentő, ami történt, mivel végigcsináltam Erdélyben a forradalmat és a márciusi eseményeket (ezért kellett elhagynom hazámat), de ilyen brutális népverést még a hírhedt szekusok sem tudtak produkálni, mint a saját nyelvünket beszélő magyar rendőrök, akik az emberek adójából kapják a fizetésüket. Számomra olyan lelki törést okoz a Magyarországon kialakult válság, hogy még a munkámat sem tudom tisztességesen elvégezni, és azt fontolgatom, elhagyom az országot, ha nem oldódik meg a posztkommunista diktatúra eltávolítása.” (F. J.)

“A rendőri egyenruhát viselő személyek magatartása nem a rendteremtésére irányult, hanem arra, hogy lehetőleg minél több embernek a lehető legsúlyosabb testi sérülést okozzák, sőt az emberölésének a szándéka sem zárható ki részükről.” (B.)

“Személyes tapasztalataim alapján meggyőződésem, hogy indokolatlanul, brutális eszközökkel, kizárólag a békés tömeg hergelésének céljából cselekedett a rendőrség.” (B. Z.)

“Az események mozaikjait összerakva az a benyomásom, hogy a hatalom előre megfontolt szándékkal támadtatott meg minket a rendőrséggel. Tudták, hogy az igazságukat bizonyítani akaró emberek ott fognak maradni némán tiltakozni, és tudták azt is, hogy a képernyőkön nem fognak látszódni a tisztes arcok, az igényes öltözékek, a békés ácsorgás, csak az, hogy több ezer ember áll szemben a rohamrendőrökkel. Több ezer, aki előtte a Fidesz rendezvényén volt. És rajtuk keresztül százezreket, milliókat lehet megfélemlíteni. A saját lelkiismeretem diktálja a kérdést: azzal, hogy nem hagytam magam megfélemlíteni, és ott maradtam, jót tettem-e az ország erkölcsi megtisztulásának és az igazság kiderülésének vagy inkább őket segítettem aljas szándékaik elérésében?” (W. M.)

“A történtek kapcsán az a véleményem alakult ki, hogy itt a rendőrség nem a “rend” védelmében lépett fel, hanem az “állam” védelmében (azaz pontosan fogalmazva: “állam védelmi hatóságként”), vagy még inkább a kormány védelmében (az ilyet pedig “magánhadseregként” szokás definiálni).” (G.)

http://www.fidesz.hu/index.php?CikkID=66722

“Hasonló”

Ma olvastam az index.hu-n, hogy a francia lázadókat is “hasonló 40 mm-es gumilövedékkel” lövik, mint a magyar harcosokat a neoávósok.
Nos, a gergényi korábbi nyilatkozatában 12mm-es gumilövedékről beszélt.

Ez a nagy különbség. A franciák golyói (láttam a felvételen) egy kisebb labda méretűek voltak, ami biztos baszott nagyot üt, de nem ver ki szemet, fogat, nem megy át bőrön. Míg a magyarországi neoávó lőszere kb. borsó nagyságú volt, ami kiver szemet, átmegy bőrön, ruhán, mindenen. Szinte úgy viselkedik, mint egy éles lőszer, ha közelről lövik.

Végülis “hasonló”.

Bűnök, bűnhődések

Úgy veszem észre, hogy a bíróságok valamivel függetlenebb módon működnek a politikától, mint a neoávó.
Eddigi “zavargók” mind minimális pénzbírsággal, vagy 3-4 napos elzárással úszták meg.

Ez azért nekem kicsit fura, hogy ha egy tettnek a társadalomra való veszélyességét a bíróság ennyire minimálisnak ítéli meg, akkor reális-e vele szemben az a rendőri brutalitás, amit a neoávó bemutatott pl. október 23-án.

Magyarország 2006

A Szentkoronaradio.hu válogatása:

Kolbász

Nem, most kivételesen nem a neoávó tömegoszlató eszközéről írok. :-)

Csak ma hirtelen kutyalegeltetés közben eszembe jutott, hogy kéne venni valami jófajtát, mert hiszen éppen most raktam be a kenyérkészítő gépbe egy jó adag lisztet, sót, cukrot, élesztőt, s köménymagot, tehát a friss, ropogós, finom kenyérke meglesz, kolbász kéne. Paradicsom is van itthon.

Aztán elmentem a bolt előtt, s eszembe jutott, hogy múltkor ott vettem lókolbászt. Sajnos annak a kolbásznak csak a neve látott lovat, egyébként a helyes neve ipariszalonna-kolbász lett volna.

Úgyhogy nem vettem kolbászt.

Inkább elolvastam, mit írt a kolbászbajnok az idei kolbászfesztről.

Jó lenne, ha a boltokban lehetne igazi házikolbászt kapni. Az a baj, hogy azok a kolbászok (prémium-kolbászok), amiket a nagy cégek gyártanak, nem füstöléssel, hanem füstaromával, és tartósítószerrel készülnek, szerintem. Hiszen nem lehet más magyarázat arra, hogy 3-4 nap alatt mitől penészedne meg a kolbász.

Budaházy csorbítatlan beszéde: vannak már pesti srácok

Honfitársaim!

Ami október 23-án történt arra csak azt tudom mondani, gyönyörű volt. Persze nem a Gergényi-pribékek őrjöngésére gondolok, nem. Hanem arra, amit a nép, főleg a fiatalok tettek. Hányszor hallottam az elmúlt években, hogy á.. ezek a mai fiatalok már nem alkalmasak semmire, nem olyanok, mint a régiek. Hányszor mondtam az ezt szajkózóknak, hogy ez nem így van. Hogy igenis a mai fiatalokban is ott izzik valahol mélyen a parázs. Lehet, hogy nem is tudják, de ha eljön az idő, és történelem szele megfújja, hát tűz lesz abból a parázsból, és hősök lesznek.

Többször már nem kell ezt mondanom, mert újra vannak pesti srácok. És nem csak kopaszok, hanem hosszú hajúak, és rövid hajúak, és hímzett nadrágos diszkóba járó lányok. És nem csak “focihuligánok”, hanem egyetemisták, és szakácsok, és autószerelők, és motorosfutárok, és mindenfélék. Mert mindig is voltak, csak nem hívta őket eddig a haza. De most hívta, és ők megtették, és meg is fogják tenni. Ez a gyönyörű. Lehet, hogy van, akinek morbidnak tűnik e helyütt ez a kifejezés, de nekem nem jutott más eszembe arra, mikor a megbütykölt tank megindult a rendőr sorfal felé, és láttam, ahogy a tömény dízelolaj füstbe rohannak utána kővel a kezükben az elképesztő könnygázgránát kereszttűzben, és támadnak.

Láttam, ahogy a hisztérikus-idióta főpolgármester által képmutatóan kirakott óriási szabadság-felirat betűit hihetetlen leleménnyel összegyűjtve, kirakják azt a rohamosztaggal szemben, hogy ország-világ lássa miért harcolnak. Láttam, ahogy az Uránia mozinál a mobil WC-ket maguk előtt tolva közelítik meg a rájuk folyamatosan tüzelő pribékeket, hogy a saját maguk eszkábálta Molotov-koktéllal válaszoljanak az agresszióra. Vagy ahogy az árkádok alatt cselezve, kiugrálnak és dobálnak, aztán visszabújnak, így próbálva késleltetni a rendőrrohamot, amíg a többiek barikádot építenek a Ferenciek terén.

Most már biztos, hogy győzünk! Csak azt nem tudom megmondani, hogy még mennyi idő kell hozzá, de meglesz a győzelem. Gyönyörű ez a legújabb magyar forradalom, valahogy megbukik minden igaztalanság. Nem csak a ’45 óta a nemzetünk vérét szopó ősellenség, de megbukik a velük egyezkedő, paktumozgató szalonellenzék is, akik nem vesznek tudomást róla, hogy tőlük száz méterre lövik a magyarokat. Nem vesznek róla tudomást, mert azok, akik száz méterre hősiesen küzdenek az elnyomó gépezet ellen, azok nekik is csak szélsőséges csőcselék, huligánok, randalírozók. És nem a hőn szeretett békésen tapsikoló birkáik, akik vallási fanatikusokként nem hiszik el még azt se, amit a saját szemükkel látnak, ha azt Orbán Viktor nem erősítette még meg. És megbukik a médiavilág is, amelyik totálisan átpolitizált, és mind valamelyik pártbrancs érdekei szerint szelektál a hírek között, magasztal vagy mocskol személyeket, elhallgatja, vagy pénzért árulja a hazafiságot.

De mindeközben magasra emelkedik az Árpád-sávos zászló. Mert vegyük észre, ennek a forradalomnak ez a jelképe. Úgy, mint ’56-nak a lyukas zászló volt. Milyen régóta szerettük volna sokan visszahelyezni ezt a zászlót az őt megillető rangba, de nem tudtuk az állandó igaztalan vádaskodással szemben elérni ezt. És most egyszerre ott lobog, a trikolór mellett mindenhol. Gyönyörű!

Boldog vagyok. Most már csak a családom miatt érdekes, hogy mi lesz velem, magam miatt már nem. Én már olyasmiket éltem át, amiért érdemes volt élni, bármi is jön ezután. Bár lehet, hogy csak most jön a java. Lehet, hogy még jobban bekeményednek a dolgok. Az MTV ostrománál még rendőrökkel álltunk szemben, akiknek még volt arcuk, akiket még ki kellett menteni az égő autóból, mert küzdelemről volt szó és nem gyilkolásról, akik még segítettek hajnalban, mikor haza indultam, arrébb tenni a Nádor utcában az autómat, hogy ki tudjak a parkolóból a sok rendőrautó közül állni. De aztán ők valahogy eltűntek. És megjelentek helyettük a Csillagok háborújából ismert rohamosztagosok, akiknek se arcuk, se számuk, egyformák, lelketlenek. Ütnek, vernek, lőnek, elpusztítandó ellenségnek tekintenek minket. És lassan mi is kezdjük annak tekinteni őket. És ez a kemény.

Most még, ha mondjuk a gazdák traktorjaikkal blokád alá vonnák a fővárost, vagy az országot – persze ezekre a MAGOSZ-vezetőkre, akik inkább virtuális, mint valós vezérei a gazdatársadalomnak, és a Kádár-rendszerből átmentett beidegződéstől vezérelve beülnek egy pártfrakcióba, és mivel onnan jön a nagy pénz, inkább odanyalnak, szóval ezekre nem nagyon lehet számítani. De ha a gazdák függetlenítenék magukat tőlük és megcsinálnák, és a hatalom meghátrálna és föladná, akkor még meg lehetne vér nélkül úszni ezt a dolgot. De valószínű, hogy a hatalom nem fog meghátrálni, mert aki itt veszít, az örökre veszít. És ezt ők is jól tudják, ezért aztán a végsőkig el fognak menni.

A maratoni békés demonstrációk amellett, hogy szinte teljesen eredménytelenek, lassan a hatalom törvény- és rendelet-módosításai miatt, szinte már lehetetlennek is tűnnek. Ezért, magyar testvéreim készüljetek fel a harcra, mert valószínű, hogy azt nem lehet már megúszni. És itt most fontos dolgokat kell átgondolnunk. Az október 23-án kiderült, hogy a nagy tömeg ellen a rendőrség egyetlen hatékony fegyvere a könnygázgránát. Mivel látták, hogy a fronton rohangászó kődobálók még ettől sem riadnak vissza, elkezdték a mögöttük lévő tömeget lőni, amely viszont erre fejvesztve menekült. A legelől álló legbátrabbak, elveszítve a mögöttük lévő tömeg megnyugtató erejét, magukra maradtak és bekeríthetővé váltak, így vissza kellett vonulniuk nekik is. Ezért innentől kezdve mindenki hozzon magával maszkot vagy kendőt, lehet hozni síeléshez vagy flexeléshez használatos zárt szemüveget, vagy akár gázálarcot is – kereskedelemben lehet kapni.

És ne meneküljetek egyből, amíg csak lehet, állni kell a tüzet. Továbbá semmi értelme nincs a barikádépítésbe fektetett őrült sok energiának, ha azt nem tudjuk védeni. Pont az a jó barikádban, hogy mögé bújva védve vagyunk a lövedékek általi találattól. Olyan eszközöket kell szerkeszteni vagy beszerezni, amivel mi is távol tudjuk tartani az ellenséget, mert a kődobálás erre nem jó, nem hiszem, hogy nincs fantáziátok ehhez. Senki ne jöjjön üres kézzel! És bátorság, bátorság, bátorság! Történelmet írunk. Semmivel nem vagyunk kevesebbek, mint az ’56-osok sőt többek is lehetünk, mert nekünk most van esélyünk a győzelemre, nem úgy mint nekik volt.

És ha a rendszer megbukik, mert ennek az egész igaztalan rendszernek kell elbuknia mindenestől, akkor építünk egy olyan Magyarországot, ami Mátyás király óta maximum csak Rákóczi és Kossuth felvillanásaikor létezett.

És újra felemelkedünk a nagy nemzetek közé, és rólunk fognak példát venni a világ népei. Ezért érdemes harcolni, ezért még meghalni is érdemes lenne, ráadásul nekünk azt valószínűleg most nem is kell.

Kitartás, Isten velünk van!

Budaházy György

AVG 7.5 free edition

http://free.grisoft.com/doc/5390/lng/us/tpl/v5

Az ingyenes víruskeresőnek megjelent a 7.5-ös új verziója.
Javaslom mindenkinek telepíteni. Aki a 7.1-est használta, annak a frissítés módja ez:

AVG 7.1-ről 7.5-re

1. Indítsd el az AVG Free Edition 7.5 Setup programot
2. Kattints a “Next >”-re az AVG “Welcome!” formon
3. Kattints az “Accept”-re a “License Agreement on Use of an AVG Free Edition” formon
4. Válaszd ki a “Repair installation”-t a “Select Setup Type” formon és kattints a “Next >”-re
5. Válaszd a “Restart the computer now” (ez van amúgy is kiválasztva) és kattints az “OK”-ra az “Installation Complete!” formon, hogy a géped újrainduljon, és befejeződjön a telepítés.