Prométheusz legendája… avagy még mindig várjuk Aidóst, és Dikét!

Volt idő, amikor istenek már voltak, de halandó fajták még nem. Mikor pedig elérkezett a végzet által megszabott idő arra, hogy ezek is létrejöjjenek, kiformálták őket az istenek a föld belsejében, földből és tűzből, valamint más, a földdel és a tűzzel keveredő anyagokból. S mielőtt a napvilágra jöttek volna, rábízták őket a két titántestvérre, Prométheusra és Epimétheusra, hogy díszítsék fel és lássák el különféle
képességekkel mindegyiket. De Epimétheus rávette Prométheust, hogy bízza csak rá az elosztást:

- Én majd osztályt teszek közöttük - úgymond -, elég lesz, ha te felügyelsz rá. -Prométheus engedett, és Epimétheus osztani kezdett. Az egyik fajtának erőt adott gyorsaság nélkül, a gyöngéket pedig gyorsasággal látta el. Voltak, akiket fegyverrel szerelt fel, mások természetét fegyver nélkül hagyta és egyéb képességet talált a védelmükre. Amelyik fajtát kicsiny testbe öltöztette, annak megmentő szárnyakat adott, vagy búvóhelyet a föld odúiban. Amelyiket pedig nagyra hagyta nőni, annak már a nagyság is elég védelem volt. Így osztott ki minden egyebet is, a tulajdonságok kellő egyensúlyát biztosítva. Mert gondja volt rá, hogy egyik fajta se pusztuljon ki. Elsősorban egymás ellen igyekezett védelmet szerezni mindegyiknek. De gondolt a Zeustóljövő évszakok változásaira is. Ezért öltöztette fel az élőlényeket sűrű szőrzettel és vastag bőrrel, hogy ez védje meg őket a tél hidegével szemben és segítsen elviselni a nyári hőséget, sőt; ha pihenni térnek, heverő-bundájuk is legyen testükhöz nőve. Lábukat részint patákkal, részint karmokkal vagy kemény és vértelen bőrrel védte meg. Táplálásukról is különféleképpen gondoskodott: az egyik fajtának a földből sarjadó füvet, a másiknak a fák gyümölcsét vagy a gyökereket rendelte eledelül, s volt olyan is, melynek más állatok felfalását engedte meg. Az egyik fajtának kisebb szaporaságot adott, a másiknak, amely jobban volt kitéve veszedelemnek, nagy termékenységet, mert minden esetben az egész fajta fennmaradását tartotta szem előtt.
Csakhogy Epimétheus nem volt valami bölcs. Meggondolatlanul eltékozolt minden képességet és tulajdonságot, pedig még hátra volt, felszereletlenül és megajándékozatlanul, az emberi fajta. Most aztán nem tudta, mihez kezdjen. Éppen ekkor jött hozzá Prométheus, hogy megnézze, mire ment az osztással, s látta, hogy a többi élőlény mindenből részesült szükségéhez mérten, de az ember tetőtől talpig meztelen, nincs ami a testét meg a lábát védje, sem heverő-bundája, sem pedig fegyvere.
Pedig már itt volt az a nap, melyre elrendelte a végzet, hogy az ember is előjöjjön a föld mélyéből a világosságra. Hát mikor nem talált Prométheus már semmit, amivel az ember fennmaradását biztosítsa, szorultságában ellopta Héphaistostól és Athénétől a kézművességet a tűzzel együtt - mert a tűz nélkül a mesterségeket sem megszerezni, sem gyakorolni nem lehet -, és így aztán megajándékozta velük az embert. A megélhetéshez szükséges bölcsességet hát megkapta az ember, de az
államvezetés művészetét még nem. Ez ugyanis Zeusnál volt, és Prométheusnak nem volt szabad többé Zeus palotájába bemenni. S Zeus őrsége félelmetes volt. Athénének és Héphaistosnak a lakosztályába viszont, mármint abba a közös terembe, ahol kettesben a mesterségüket gyakorolták, titkon beférkőzhetett. EI is lopta a tüzes kovácsmesterséget Héphaistostól, Athénétől pedig Athéné mesterségét, és odaadta az embernek. Ez aztán nagyon megkönnyítette az emberi életet. Hanem Prométheust később utolérte a büntetés a lopásért. Miután az ember így az istenek vagyonából is részt kapott, először is,
minden halandó lény közül egyes-egyedül, a közös birtok révén hinni kezdte az isteneket, és oltárokat és szobrokat állított számukra. Aztán hamarosan a mesterség mellett beszélni is megtanult, s házat, ruhát, sarut, heverő-bundát készített és a földből táplálékhoz jutott. Így éltek az emberek kezdetben, szétszóródottan, mert városok még nem épültek. A vadállatok pusztították őket, mert ezeknél minden tekintetben gyöngébbek voltak. A kézműves mesterség is csak a megélhetésükben segítette őket, arra nem voltak felkészülve, hogy szembeszálljanak a vadállatokkal. Az államvezetés mesterségét még nem ismerték, márpedig a hadvezetés is ennek egy része. Egyenként semmire sem mentek, ezért iparkodtak egyesülni s városokat alapítottak, hogy megvédelmezhessék magukat. De amikor együtt voltak, akkor egymást bántották éppen azért, mert még nem volt közöttük az államvezetés mestersége. Újra szétszóródtak és pusztultak tovább. Már Zeus is megijedt, hogy egészen elpusztul a mi fajtánk. Elküldte hát Hermést, hogy vigye el az emberek közé Aidóst, a “Becsületérzést” és Dikét, az “Igazságot” s ezek biztosítsák közöttük a rendet és a baráti egyetértés kötelékét. Megkérdezte Hermés Zeust, hogy milyen módon ossza ki az igazságot és a becsületérzést az embereknek : - Úgy osszam-e, mint ahogyan a mesterségek vannak elosztva? Mert ezek így vannak: ha akad egy közöttük, aki ért a gyógyításhoz, ez az egy elegendő sok ember számára, s így áll a dolog a többi mesterséggel is. Hát az igazságot és a becsületérzést is így helyezzem közéjük, vagy pedig minden egyes embernek juttassak belőlük? - Minden egyesnek - mondta Zeus -, mert sohasem fognak városok létesülni, ha ebben a kettőben is csak kevesen részesülnek, mint a többi mesterségben. S törvényt is hirdess a nevemben, hogy aki nem képes a becsületérzésből és az igazságból kivenni a részét, az irtassék ki, mint a betegség, a városból.

Magyarország halott

“Magyarország halott. Én nem hiszek a feltámadásában. Ahogy ma sokan mondják: a Szűzanya levette a kezét rólunk.”

Ezt most olvastam egy blogban.

Kezdek én is pesszimista lenni.

Lehet, hogy “el lehet menni”?

Szép nap!

Szép nap ez a mai. Zuschlág (zsidókonviccelődő) Jánost letartóztatták a rendőrök. Róla azt kell tudni (leegyszerűsítve, hogy a prolik is értsék), hogy akkor lopott sok-sok pénzt, amikor a gyurcsányi minisztériumban dolgozott, ahol gyurcsány volt a sportminiszter, azaz a zushlági lopásokhoz feltehetően az közreműködése is kellett.
Ez volt az első jó hír.
Második, hogy Svábyt kibaszták a TV2-től. Havas után. Remélem előbb-utóbb ez a tisztulási folyamat elkezdődik a köztévénél is, s mondjuk a Párt-kelte műsorvezetői közül is kibasznak párat. (Verebecs, Lakat T., stb…) Mehetnének ők is a szűk szubkultúrát képviselő ATV-re. (Gyengébbek kedvéért: szubkultúrát írtam, nem fajt! Ne tessék antiszemitázni, nem vagyok az, még mindig nem.)

Updater hiba a Miranda IM-ben

Akik az elmúlt napokban/hetekben az alábbi kedves hibaüzenetet kapták, azoknak érdemes a plugin újabb verzióját beszerezniük.

updater

Az updater.dll innen érhető el, s a C:\Program Files\Miranda IM\Plugins\ könyvtárba kell bemásolni. (Persze a zip-ből előbb kiszedni… :-)

Azután csak újra kell indítani a Miranda IM-et, s máris újra használni fogja.

Ha valaki még nem használta volna ezt plugin-t, akkor a beállításoknál még ellenőrizni kell, hogy ott van-e előtte a pipa.

Bérlet, vagy ne bérlet?

Ma vettem bérletet, az új melóhelyemre ugyanis autóval nem nagyon lehet beérni.
Egy bérlet ára 7350 Ft. Egy hónapban, ha minden nap utazom a munkahelyemre (aza nincs egy db szabadnap/szabadság) sem, akkor 20 munkanappal lehet kb. számolni. 2 db 20-as gyűjtőjegy ára 7800 Ft.
Háát, határeset.

Dr. Mengele

Bye-bye IE7

A mai napon végképp összebalhéztunk.

A www.terkep.hu oldalt néztem, mikor elszállt. Azóta nem tudom elindítani. Azt hiszem, maradok a Firefoxnál. Ennyi szenvedést nem ér meg az, hogy az Internet Explorer picit gyorsabb.

Többé már nem kell szomorkodni!

Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.

De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szélfújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon. Ott szokott előbukkanni a Szomorúság, a faluvégi dombhát mögül. Hű, komor ám, sötétbarna! Lép egyet, s már a Ráday-kastély tetején van, még egyet, s már itt áll a vasúti kocsma udvarán; s mi neki onnan az én ablakom! Semmi. Már kopog. ,,Dehogy eresztlek - gondolom -, dehogy!” Törődik is vele! Átszivárog az ablaküvegen, betelepszik a szobámba. A fekete feketébb lesz tőle, a barna barnább, a pirosok kialusznak, elszürkülnek a sárgák, megvakulnak a kékek, a zöldek, mint a hamu. Reménykedem mindig, hogy nem hozzám jön. Annyian laknak errefelé… És már kopog is, kopp… kopp.

Ma is elég bánatosan kelt fel a nap. ,,Rossz jel, hű, de rossz jel!” - gondoltam. Nézek a dombhát felé… Akár ne is mondjam: ott komorlott, gomolygott, nőtt, nődögélt. Jött. Kapkodtam a fejem, menekültem volna. De hova?

Részlet A Négyszögletű Kerek Erdőből.

Kedves Ervin! Remélem odafenn soha többet nem találkozol a szomorúsággal!

Tegnap megvettem

 

Tegnap megvettem Istent. A Soroksári úton most nyílt Tescoban. Ahol egyébként szinte minden bevásárlókocsi tele volt szeméttel. 

A nap mondása

Olyan szarul nézel ki….. Iszol te rendesen?