Abbahagyni? — Soha!
Itthon, az ágyamban heverve főleg, alig bírok mozogni, tëgnapnál még rosszabb, és időnként a számítógép elé vonszolódva. Ëgy olyan országban, ami nëm is létëzik. Mëgtervezëtt pusztulás közepëtt. Fël sëm öltözöm, mert 1) minek, 2) fájna. Ëgy olyan naplót írok, aminek ëgyetlen értelme, hogy bajba hozzon. …
Rëttenetës magányban vagyok, és közel ahhoz, hogy befejezzem a háborút, ëleget voltam lázadó, nëm, nëm attól félëk, hogy lëtartóztatnak (bár, bőven ëlég volna elolvasniok ezt a blogot a nemzetbiztonságiban), attól félëk, hogy én maradok utolsó mohikán, és végig këll néznëm, ahogy elmos az ár. …
Hát utálom magamat, meddő harcaimat, és az egész meddő országot, ahol csak a rögtönítélő bíróság virágzik, ëgy idő után majd talán az akasztófák, az agyatlan bikkfabürokraták, a lopás, és a hasfalam fájása.
Ezt írta tavaly szeptember 26-án Éva. Hány, meg hány ember írta ugyanezt? Hány, meg hány ember érezte úgy, hogy széjjel van baszva az egész kurva ország azzal, hogy egy utolsó hazug köztörvényes senkiházi szétverette az embereket? Hogy szemeket lőttek ki, hogy embereket kínoztak abban az országban, amiről azt hittük, hogy előbb-utóbb a hazánk lehet?
Áááá… Kurvaélet.
Emlékszem itt a blogban írtam egyszer én is, hogy abbahagyom. Contra reagált rá, szinte azonnal, hogy nem szabad. Nem szabad, hogy a mocskok győzzenek. Nekünk kell, mert ha nem sikerül…
2007. december 21. 09:17
“Nem az a hatalmas, aki üldöz, hanem akit üldöznek.” (Szálasi Ferenc)
Ez a materialista, liberális világrend önnön lényege miatt halálra van ítélve. Az önzők, az ostobák felfalják magukat és egymást.
“Maradnak az igazak és a jók, a tiszták és a békességesek.” (Wass Albert)
Nekünk hekyre kell állítani a másik, az igazi Magyarországot.