Le. Le a földre… Vér… Egyebek…
Szar napom volt ma.
Leon, a kutyám (,akinek ezen a héten 34rt59fg3574%!(/% a neve, hiszen mindig a kutyám neve a jelszóm), ma reggel véreset kakált. Általában ügye össze szoktam szedni. Reggel, mikor elindultunk sétálni, már gondoltam, hogy valami gond van, mert szólt, jelezte.
Alig értünk le, és kirobbant belőle. Némiképpen alvadt volt az eleje, aztán már nem. Vagy fél deci vér jött ki belőle. (Kankutya, nem, nem tüzelt.)
Délután 2-re hazajöttem a melóhelyemről, hogy levigyem újra. Állatorvosom tanácsára kapott ekkor 2 teáskanál ricinust. Azt mondta ő is, meg a patikus is, hogy nem fogja a kutyám megenni. Én odaadtam neki. A kanalat odatettem a szája elé, és közöltem vele, hogy “tessék megenni”. Megete. Lenyalta a kanálról. A második adagot is.
Aztán este 6 után értem haza, akkor újra levittem sétálni. Úgy tűnik, komoly baja nincs. A ricinus miatt elég képlékeny eredmény született, de vérnyom nem volt benne. Este kímélő kaját adtam neki. Köménymagos rántott levest, benne egy nagy fej krumpli.
Én jót ettem belőle, finom volt.
Leon csak nézte, majd lefeküdt.
Aztán elmentem inni 2 korsó sörötöt, majd most éjfélkor újra levittem.
Mikor hazaértem, láttam, hogy a levesből nem evett. Mondtam neki, hogy “téid!”, de nem ette meg. Aztán leültem a földre, és odahívtam a tálhoz. Mondtam neki, hogy edd meg. Nézte a kaját, nézett engem, majd a falat. Kereste, hogy igazából mit is kéne megennie, hiszen csülköspacal nincs sehol.
Ott ültem vagy 3 percig, s közben mondtam, mutattam neki, hogy mit kell megnni. Aztán kivet egy db krumplit, s letette a tál elé. Mondtam neki, hogy nagyon okos, csak így tovább a lenini úton. Aztán megette. Aztán még egy darabot, s végül sikerült rávennem, hogy az egész tányérnyi levest egye meg. Csak ültem, és mondtam, hogy tovább, okos kutya, edd meg, stb…
Tudja, hogy igazam van. Ez benne a durva. Ricinus, krumpli, akármi…
A legjobb barátom!
